94. r�sz. In your shadow, i can shine…

-          Nem akarom, hogy elmenj dolgozni. – b�gta halkan hajamba f�rva arc�t.

-          Nem megyek sehova.

-          Gyere velem. – lelkes�lt fel mosolyogva.

-          Hova?

-          Mutatok valamit. – fogta meg a kezem.

-          Eml�kszel m�g, hogy vagyok a meglepet�sekkel?

-          Eddig nem tetszett mindegyik meglepet�sem? – k�rdezett vissza, amolyan „�gyisigazamvan” f�lmosollyal az arc�n.

-          Igaz. – forgattam a szemeim.

-          A st�di�n�l tal�lkozunk. – adott egy apr� puszit a sz�mra �s m�r el is indult a p�r m�terrel arr�bb �ll� aut�ja fel�.

-          V�rj m�r! – kiab�ltam ut�na.

-          Mi az? – fordult meg �s visszas�t�lt, amint r�j�tt, hogy nem fogok v�laszt adni m�sk�pp.

-          Ez elmaradt. – ragadtam tark�n �s magamhoz h�zva hosszan cs�koltam.

Eg�sz �ton m�g�tte haladtam szorosan a kocsimmal araszolgatva a havas �ton �s egyfolyt�ban az a bizonyos kimondott sz�, el�rult �rzelem j�rt a fejemben. Az az �rz�s, ami �tfutott rajtam �s a vallom�sra k�sztetett, m�g mindig nem m�lt el. A sz�vem a rendes temp�j�ban ver ugyan, de mintha sokkal massz�vabban �lne a mellkasomban. Szinte hallom minden egyes dobban�s�t �s kellemes �rz�s t�lt el.

Szerelmes lenn�k? Ez a szerelem? Ezt fogom �rezni minden egyes alkalommal, mikor vele vagyok vagy r� gondolok? Milyen hamar enyh�l ez majd? Mikor �r az els� csal�d�s? El�rtem azt a hat�rt, amikor m�r sebezhet�v� v�lok? Harcolnom kell a kapcsolat�rt, hogy egyben tartsam ezzel a sz�vemet is?

-          Szia. – v�rt egy gyeng�d puszival, ahogy kisz�lltam az aut�b�l.

-          Rengeteg k�rd�s felmer�lt bennem f�l�ton.

-          Nem szabad egyed�l hagynom t�ged. – b�logatott. – Na gyere.

Ler�zott. Ler�zott, de ezzel kit�r�lte bel�lem egy id�re a zakatol� gondolatokat, amik akaratlanul t�rtek r�m.

Az eg�sz st�di�ban s�t�t volt, hab�r mind a h�rom sr�c aut�ja kint �llt a hely�n.

-          Mindj�rt j�v�k. – hagyott magamra villanykapcsol�s ut�n �s felszaladt az emeletre egy csigal�pcs�n.

Alul a nappali �s egy kis konyha, valahol h�tul egy hangszigeteltebb helyen maga a st�di� �s fent az emeleten a h�l�k. Ezt m�r tudom, David anno a terveket elmes�lte nekem egy csal�di eb�d k�zben.

-          Tes�! – rontott be b�tyja szob�j�ba fel�rve Bill.

-          Mi az? – nyomkodta tov�bb xboxa ir�ny�t�j�t.

-          Szeret! Azt mondta, szeret! – �llt be Tom �s a t�v� k�z�.

-          Viki?

-          Ki m�s? �s most itt van �s megmutatom neki a dalt.

-          Teh�t szex lesz, ne nagyon menj�nk le. – egyszer�s�tette le vigyorogva Tom a t�rt�netet.

-          J� �jt. – hagyta is mag�ra Bill, t�bb sz�t nem pazarolva erre.

Ahogy Bill fell�pdelt a l�pcs�n, m�r cs�r�gni is kezdett a telefonom. Elgondolkodtam p�r m�sodpercig, mikor megl�ttam a kijelz�n Nick nev�t, de v�g�l felvettem.

-          Szia. – sz�ltam bele �reztetve haragomat.

-          Szia. Besz�l�nk?

-          �gy t�nik.

-          Ne haragudj.

-          Most konkr�tan mi�rt k�rsz bocs�natot?

-          Gondold a helyembe magad. Elm�sz hetekre idegen kis p�cs�kkel, az egyiket v�lasztod helyettem, mikor �pp velem lehetn�l, majd hazaj�ssz, elcuccolsz t�lem hipphopp �s �jra vele randizol. Elm�sz a sz�leihez! Ez k�ptelens�g!

-          De hallom m�r leellen�rizt�l Davidn�l.

-          Nem hagyt�l m�s v�laszt�st.

-          Nem hagytam? Egy v�laszt�sod volt Nick. A bar�tomk�nt viselkedni. Bar�tk�nt, alapvet� bizalommal. Elhinni �s elfogadni, amit mondok, m�g ha k�telkedsz is.

-          Sajn�lom. De egyszer�en kiakasztott a tudat, hogy azt a fics�rt v�lasztod helyettem.

-          Bill. A neve Bill.

-          Ok�, bocs�nat. – menteget�z�tt. – Bill m�g mindig csak munka �s semmi t�bb?

Bill s�t�lt le a l�pcs�n �s �n �jra k�t szem�ly lettem. A bar�tainak, �let�nek, a k�r�l�tte l�v�knek megfelelni v�gy� n� �s a l�ny, aki beleszeretett ebbe a fi�ba �s vele akar lenni.

-          Semmi t�bb. �gy megfelel?

-          Ne l�gy d�h�s r�m.

-          Nem leszek. De most mennem kell, rendben?

-          Randizol velem holnap?

-          Igen. – egyeztem bele.

-          K�sz�n�m.

-          J� �jt. – b�cs�ztam lez�rni k�v�nva a besz�lget�st.

-          J� �jt baba.

Azonnal letettem, de nem tudtam leplezni idegess�gem.

-          Nem akarsz besz�lni r�la.

-          J�l l�tod.

-          De nem t�r�ti el ez az est�nket?

-          Kiz�rt. – kapaszkodtam kezeimmel �vatosan a nyak�ba. – El� a meglepivel.

-          M�r meg akartam mutatni, de f�ltem, hogy t�l ny�lasnak �s nyomul�snak fogsz tartani, amit tudom, hogy nem szeretsz. – kezdett magyar�zkod�sba �s elindult a st�di� fel� �n pedig k�vettem �t �s azon mosolyogtam, mennyire meg akar felelni nekem �lland�an �s mennyire j�lesik ez nekem.

Bement�nk a kever�pult m�g� egy kis szobaszer�s�gbe, al�m tolt egy gurul�s fotelt, be�zemelte a szerkezetet �s le�lt mell�m egy m�sikba.

-          Akkor �rtam ezt a dalt, mikor bel�d szerettem, �s azt �reztem, mindig is r�d v�rtam, de nem leszel sosem velem. – f�z�tt hozz� kis komment�rt, majd megnyomott egy gombot �s a dal elindult.

�tszellem�lten hallgattam minden egyes sz�t, minden egyes tiszta gy�ny�r� hangot. Hirtelen �reztem, amit �rzett. A sz�veg angolul volt, de egy�rtelm�en �rtettem mindent.

Gy�l�l�m az �letem… k�ptelen vagyok itt �lni �s v�rni m�g egyetlen napot, valamire, ami�rt �lhetek vagy halhatok… t�nj�nk el nyomok n�lk�l… az �rny�kodban ragyoghatok… te vagy a nap �s �n vagyok a hold… ne menj el, nem tudhatod, hogy az �rny�kodban ragyoghatok…

-          Tal�n kicsit t�l�rzelg�snek t�nik, de…

Kismilli� �rzelmet tudtam volna k�z�lni abban a pillanatban. Soha senki nem �rt dalt nekem, soha senki nem tudatta velem a legm�lyebb �rzelmeit g�tl�s �s f�lelem n�lk�l… Most el�sz�r nem akartam menek�lni.

-          Ezt nekem �rtad? – v�gtam a szav�ba m�g mindig a kever�pultot b�mulva.

-          A ti�d.

-          Fogalmam sincs, mit adhatn�k cser�be, mert egy�ltal�n nem tudn�m ezt fel�lm�lni.

-          Egyetlen szavaddal fel�lm�ltad. – ford�totta fejemet �vatosan az �v� fel�.

-          Neked ennyi t�nyleg el�g?

-          B�ven. – bizonygatta. – Egyel�re. – tette hozz� �jra megvillantva azt a lehengerl� mosolyt, aminek k�ptelens�g ellen�llni.

-          Valld be, hogy mindig a dalaiddal cs�b�tod el a l�nyokat.

-          H�t ha a kifog�solhatatlan k�ls�mmel �s gyermeki b�jommal nem megy, ez marad az �t�k�rty�m.

-          Ha most nem cs�kolsz meg, valami nagyon nagyon kellemesr�l maradsz le.

-          �s azt nem szeretn�nk.

Belekapaszkodott fotelem k�t sz�l�be �s egy magabiztos mozdulattal a lehet� legk�zelebb h�zta az �v�hez. Fel�lltam, � �tkulcsolta kezeit a derekamon, felhajolt hozz�m, �n pedig mindk�t kezem az arc�ra t�ve k�veteltem azt a cs�kot.