100. rész. A baba most nem ér rá.

Halkan szűrődött csak felénk a srácok munkálkodásának hangja, de tisztán hallottuk, mikor szünetet tartottak. Én éreztem is. Pár pillanat múlva Bill karjai fonódtak körém hátulról, és puha ajkait éreztem a vállamon.

-         Mit csinálsz?

-         Molly, mit csinálok? – néztem kérdően partneremre, mivel én már rég elfelejtettem, mit is kutyulászok.

-         Ezersziget öntetet. – válaszolt mosolyogva.

-         Ja igen.

-         Na mutasd. – dugta bele hosszú ujját az épp megérkező Tom. – Uhh. – kezdett azonnal fintorogni.

-         Mi vaaan? – vontam kérdőre.

-         Van még alapanyag, hogy valaki más ehetőt gyártson?

-         Bunkó! – vágtam hozzá egy kezem ügyébe akadó konyharuhát.

-         Nyugi, csak szívat, majd én megkóstolom. – bíztatott kedvesen Bill és egy rövid mozdulat sor segítségével ő is magáévá tette az öntetem.

A szemben lévő konyhaszekrény üvegében azonnal láttam a reakcióját. Egy fintor, ami arra hagyott következtetni, hogy ha nem lennék itt, már kiköpte volna.

-         Na milyen? – fordultam felé ártatlanul pislogva.

-         Szeretlek. De ezt nagyon nem.

-         Szép. – bólogatott elismerően Georg hallva Bill diplomatikus válaszát.

-         Na jó, biztos nem olyan rossz. – kóstolt bele Molly is. – Uh, valamit nagyon…

-         Mustár. – vette el előlem Alyssa a mustáros flakont. – Ezt raktad bele majonéz helyett?

-         Mit tudom én, beleraktam, amit ideraktatok elém. Én nem tudok főzni. – fordultam újra Bill felé lebiggyesztett ajakkal.

-         Nem is kell. – karolta át újra derekam. – Majd mindig rendelünk valamit, vagy étteremben eszünk. Én sem tudok főzni, neked sem kell.

-         Egyenlőségben élünk? – fontam át karjaim a nyakán.

-         Naná.

-         Köszi. – hálálkodott Georg.

-         Bizony haver. – csatlakozott Gustav is.

Bill mosolygott, én pedig kizártam őket az agyamból. Nagyon nagyon meg akartam őt csókolni, és ő gondolatolvasó előzékenységgel, emelt fel, majd letett a pultra.

-         Pici vagyok.

-         Az én picim. – csókolt meg azonnal.

-         Na én megyek vissza dolgozni. Valakinek azt is kéne. – csukta be a hűtő ajtaját Tom, majd egy palack ásványvízzel a kezében távozott.

-         Menned kell. – súgtam homlokához tapasztva az enyémet, miután már a két másik srác is elhagyta a konyhát.

-         Nem akarok.

-         Megígérted.

-         Nem tehetek róla. Tudom, hogy itt vagy, és én nem tudok a másik helységben koncentrálni.

-         Még én vagyok így ezzel. Nézd meg. Majonézt raktam ebbe az izébe mustár helyett.

-         Fordítva. – nevetett.

-         Na jó, úgy látszik én, akkor sem tudok koncentrálni, ha itt vagy.

-         Ki kell gondolnom, hogy legyen a nap további része.

-         Addig engem engedj el pisilni.

-         Rendben, itt várlak. – puszilt még meg utoljára és én már siettem is a mosdó felé.

-         Olyan jó nektek. – fakadt ki szinte azonnal Alyssa.

-         Miért?

-         Mert ti még abban a fázisban vagytok. Édesek vagytok és szerelmesek, és semmi más nem számít.

-         Velem csak ilyen időszak van. Nem ismerek más milyet, ha szerelmes vagyok. Ha úgy érzem, vége ennek az időszaknak, akkor biztos vagyok benne, hogy vége a kapcsolatnak is.

-         Georg nem ilyen.

-         Na ez ne az én saram legyen. – tette fel megadóan kezeit a magasba.

A telefonom csörögni kezdett és ő hirtelen dühtől vezérelve nyúlt érte.

-         Na ezt nem. – mérgelődött és felvette a telefont.

-         Szia baba. – szólt bele Nick azonnal, ahogy véget ért a csengés és vonalat kapott.

-         Szia. A baba most nem ér rá, átadjak valami üzenetet neki?

-         Ó, Bill. Haver, ezer éve nem hallottam a hangod.

-         Nem elég rég.

-         Szóval átadsz neki egy üzenetet?

-         Mond.

-         Hát mivel úgy volt, hogy a holnap éjszakát velem tölti, mond már meg neki, hogy hívjon fel. Jó lenne tudni például, hogy nála vagy nálam.

-         Ennyi?

-         Ennyi. Köszi. – tette le a telefont elégedetten Nick.

-         Seggfej! – nyomta meg a piros gombot Bill is valamivel ingerültebben.

A lányok kíváncsian fürkészték az arcát, hátha kiolvasnak belőle valami szaftos sztorit.

-         Megmondanátok neki, hogy dolgozom?

-         Persze.

-         Naná. – vágták rá felváltva.

-         Köszi. – felelt és már sietett is a stúdió felé.

-         Itt is vagyok. – értem vissza. – Bill? – néztem a csajokra.

-         Azt üzeni, dolgozik.

-         Csak én hallottam, mikor azt mondta, megvár?

-         Hívott téged valaki. – árulta el Alyssa. – Ő pedig felvette, elég kimérten beszélt vele, majd közölte, hogy seggfej és letette.

-         Nick. – állapítottam meg időközben kezembe vett telefonomban kutatva. – Felvette a telefonom?

Molly látszólag neheztelt Alyssára, amiért elárulta Billt, de én hálás voltam az infóért. Nem mentem Bill után, inkább félrevonultam egy cigivel és visszahívtam Nicket.

-         Igen? – szólt bele.

-         Szia. Látom kerestél.

-         A kissrác nem mondta?

-         Nem. Nincs most itt.

-         Gyorsan lelépett.

-         Nick. A lényeget. Mivel idegesítetted fel?

-         Én őt? Mióta veszi fel a telefonod? Engem leütnél érte.

-         Nick. Mit mondtál Billnek?

-         Nyugi, ne harapd le a fejem. Megkérdezte, üzenek-e neked valamit. És én üzentem.

-         Mit?

-         Hogy mivel a holnap éjszakát velem töltöd és még nem fixáltuk le, jó lenne, ha felhívnál.

-         Ennyi?

-         Azt hiszem, igen.

-         Értem.

-         Mostmár magamtól is beszélhetek?

-         Persze.

-         Mi lesz holnap?

-         Nem tudom még.

-         Hogyhogy nem tudod? Megbeszéltük.

-         Tudom, de ez most bonyolult. Majd hívlak, hogy mi lesz.

-         Tehát nem jössz.

-         Nem mondtam, hogy nem megyek…

-         Ismerlek. – szakított félbe. – Rendben, maradj a te Billeddel. De nekem nem adod be, hogy minden tök normálisan zajlik.

-         Ezt meg hogy érted?

-         Szerintem nagyon jól tudod.

-         Fogalmad sincs, hogy mi ez az egész.

-         Látom, amit látok.

-         Ó igen? És mit látsz a baromi éles szemeddel?

-         Azt, hogy cserbenhagyod a legjobb barátodat, azt hogy állandóan hazudozol, azt hogy kirúgatod magad, pedig te vagy a legjobb és nem véletlen. Mi történik veled? Totál kifordulsz önmagadból.

-         Nem vagyok önmagam. Igazad van.

-         Na ugye. Gyere, holnap bulizunk egy kiadósat.

Két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy szinte biztosra veszem, nem vagyok képes egy napot Bill teljes hiányában eltölteni. A másik, hogy a vonal végén a legjobb barátom van, akit nem veszíthetek el semmi és senki miatt. Ő ismer igazán.