101. rész. …te jó ég, nem tudja!

Nem mondtam fixre Nicknek, hogy ott leszek. Még nem tudtam, hogy fogok dönteni, még nem tudtam, hogy mondom el Billnek, ha Nickkel akarok lenni. Nem tudom miért tartok egyáltalán ettől az egésztől annyira. Tudom, hogy a szerelem váltja ki, az alakít át, az csinál belőlem más embert. És ez mindaddig nem is zavar, míg nem lesz terhes… és míg el nem veszítek valakit emiatt, aki igazán fontos.

Nick csalódott volt, én dühös, mikor elbúcsúztunk.

-          Minden rendben? – érdeklődött némi őszinte aggodalommal a hangjában Molly.

-          Persze.

-          Sosem hagynám Georgnak, hogy felvegye a telefonom. – okoskodott gúnyosan Alyssa, amire most végképp nem volt szükségem.

-          Nekem nincs titkolni valóm előtte. – vágtam vissza.

-          Tényleg? – kérdezett vissza kételkedő pillantásokat vetve rám.

-          Na ide figyelj. – indult meg bennem a felgyülemlett düh. – Kurva nagy szerencséd van, hogy Georg egyáltalán szóba áll veled, és hogy a többiek az ő kedvéért hajlandóak elviselni téged! Megcsaltad többször is és elvártad, hogy még ő érezze szarul magát! Elintézi, hogy az egész világ tudjon rólad, de te még mindig negyed annyit nem adsz neki, amennyit ő neked! Egy szánalmas kis ribanc vagy!

-          Héhé! – állt közénk hirtelen tényleg a legutolsó pillanatban Georg. – Mi folyik itt?!

-          Bekattant. – vonta meg a vállát Alyssa.

-          Mi történt? – szegezte hozzám kérdését valamivel higgadtabban Bill.

-          Én most elmegyek. – tettem fel mindkét kezem megadva magam, felkaptam a kistáskám és már kint is voltam a házból.

David épp akkor szállt ki a kocsijából.

-          Állj el onnan! – szóltam rá, mivel elállta a kifelé vezető utamat.

-          Hova sietsz?

-          David, nem tudok kiállni tőled!

-          Jójó, nyugi. Itt sem vagyok.

-          Mi történt? – vonta kérdőre odabent Tom Mollyt, az egyetlen megszeppenve álló embert.

-          Nem szeretnék beleavatkozni.

-          Te tényleg neki sírod el, hogy megcsaltalak és, hogy te milyen szarul érzed magad? – támadta Georgot Alyssa.

-          Mi van? Dehogy. Bill fogd vissza a csajodat.

-          Én? Tudjuk mind, hogy akármit mondott, igaza lehetett.

-          Ezt hogy érted?

-          Ugyan hogy érthetném. Viki elintézte neked, hogy mindenki tudjon Alyssáról, mert neki ez volt a kívánsága valamilyen furcsa okból kifolyólag. De szerinted mi lesz, ha megint elmegyünk turnézni? Mert szerintem egyértelmű. Ne mutogass másra. – intézte el röviden a konfliktust és már sietett is utánam. – Várj!

-          Bill most ne. – húztam ki karom az övéből, mikor utolért. – David kiáll végre, és itt sem vagyok.

-          És a közös napunk?

-          Az most elmarad.

-          Mi bajod?

-          Mi bajom? Nincs munkám, a bátyámmal elcsesztük a kapcsolatunkat, te felveszed a telefonom, mikor tudod, hogy utálom, a legjobb barátom egyfolytában csalódik bennem és ez a hülye picsa még pattog nekem.

-          Sajnálom. Oké, tudom, hogy nem kellett volna, de ki nem állhatom őt. Azt, ahogy rád néz, azt, ahogy viselkedik és beszél veled. Hogy babának hív és közli velem, hogy nem tudja a holnap éjszakát nálad vagy nála töltitek el. Direkt bassza fel az agyam, pedig tudja… te jó ég nem tudja. – világosodott meg ebben a pillanatban Bill.

Homlokára téve kezét hátrált.

-          Nem tudja, hogy együtt vagyunk, igaz?

-          Nem tudtam még, hogy mondjam el neki.

-          Szeretem Billt és vele járok? – ajánlotta fel a számára legkézenfekvőbb opciót.

-          Egyikőtök sem hajlandó megérteni, hogy nem olyan egyszerű minden, mint ahogy azt ti elképzelitek.

-          De mégis mi ezen a bonyolult? Totál egyértelmű. Te szégyellsz engem. De hogy szégyellhetsz, ha közben állítólag szeretsz?

David korrekt mód, az autójában ülve várta, mi lesz a vége. Ahogy meglátta, hogy vita lesz, visszaszállt és most ott ül és vár.

-          Nem tudok mit mondani erre.

-          Hát én sem. Viszont az, hogy babának hív és hogy vele töltöd a holnap éjszakát, ismerd be, eléggé megnehezíti a helyzetem.

-          Nincs köztünk semmi. Mióta hazajöttünk semmi.

-          Mit mondasz neki, miért vagy velem? Miért vagy állandóan velem? Mi is olyan jó barátok vagyunk, mint ti?

-          Bill hagyd abba.

-          Sajnálom. Nézd el nekem, hogy féltékeny, csalódott és dühös vagyok. Nyilván nem kéne annak lennem, hisz ez semmiség.

-          Igazad van. Naná, hogy igazad van, de most ez nekem nem megy. Sok. Sok a szar és nem tudok még veled is vitázni ezen.

-          Egy kérdésem van még a témával kapcsolatban, és befejeztem. – nem láttam még őt ilyennek és most ez eléggé megijesztett.

Megijesztett, hogy csalódást okoztam, és hogy ezúttal nem tudom kivágni magam.

-          Elmész vele holnap?

-          Azt hiszem, igen.

-          Értem. Hát akkor jó szórakozást. Közben gondolom, ne hívjalak és ne is nagyon számítsak a te hívásodra. Nehogy a kelleténél többet beszéljünk, és gyanús legyen.

-          Ne csináld ezt, légy szíves.

-          Nem tudok mást csinálni. És nem is tartalak fel tovább, megyek dolgozni. – fordított hátat nekem.

-          Bill! – szóltam utána, de meg sem állt.

Néztem a hátát, ahogy elsétál, majd becsapja maga mögött a bejárati ajtót.

-          Látod, magamtól is elcseszem. – fordultam bátyám felé, aki kiszállt az autójából.

-          Mi történt?

-          A szerelem fantasztikus előnyei. Féltékenység, hazugságok, viták, szardobálás. Milyen szép is a szerelem.

-          Nem mész utána?

-          Bent valószínűleg közellenség vagyok, miután elárultam Alyssának személyes véleményem, leribancoztam, majd elviharzottam.

David mosolyogva bólogatott. Amolyan „tudtam, hogy úgy sem bírod sokáig magadban tartani az ellenszenved” nézést mellékelt a bólogatás mellé.

-          Hazamegyek.

-          Nincs kedved…

-          David. – vágtam a szavába.

-          Jó rendben. Menj.

-          Mi történt? – lépett be kopogás után Bill szobájába Tom.

-          Velem van a baj? Tényleg nem vagyok elég jó hozzá?

-          Mit mondott?

-          Szégyelli, hogy együtt vagyunk, úgyhogy senki nem is tud róla.

-          Tudom.

-          Tudod?

-          Beszélgettünk már erről. De próbálkozik. Azért nem akart veled lenni, mert tartott mások véleményétől, aztán meg is kapta az oltást a munkatársaitól, de mégis veled van. Mert ez már jobb neki, mintha nélküled lenne.

-          Most állítsd be úgy, mintha én lennék az idióta.

-          Akkor vagy idióta, ha hagyod elmenni őt emiatt.

-          Sziasztok. – lépett be David is. – Bill, minden oké?

-          Nem igazán.

-          Figyelj, a húgom magának való. Világ életében egyedülálló, makacs és önfejű volt. Szeret téged, csak nehéz alkalmazkodnia az új érzésekhez.

-          Letagadja, hogy velem jár.

-          Mert fél. Fél, ha mindenki tudni fogja, és sokan bántani fogják őt miatta, akkor az elronthatja azt, ami köztetek van. Nem attól tart, hogy rajta fognak nevetni. Frászt. Attól tart, hogy téged bánt valaki miatta. Én elszúrtam Bill, kérlek te ne tedd ezt. Boldog veled, szerelmes beléd. Mi kell ennél több?

-          Mi ütött beléd? – nézett rá Tom ugyanolyan kétkedő pillantással, mint ahogy azt Bill is tette.

-          Reggel beszéltem vele, és most már tudom, mit akar. Tudom, hogy őszinte és tudom, hogy ez már nem játék.