103. r�sz. Egym�s bar�tai.

Nickre n�ztem, nem igaz�n �rtette, vagy nem akarta �rteni, mi folyik itt. Billre n�ztem, rem�nykedve viszonozta tekintetem. Elhangzott az utols� m�sodpercet jelz� t�meges ki�lt�s, majd hirtelen csend lett. Mindenki p�rra tal�lt �s tudtam, �n is. Mit csin�lok, hisz szeretem �t? Nem kell m�ssal foglalkoznom.

L�bujjhegyre emelkedtem, �tfontam karjaim nyaka k�r�l �s megcs�koltam �t. Hosszan, l�gyan, szerelmesen.

-          Ne haragudj, annyira h�ly�n viselkedtem. – suttogtam, mikor elv�ltak ajkaink, �vatosan levette r�lam a szememet takar� �larcot, �s homlok�t gyeng�den az eny�mhez tapasztotta.

Oldalr�l egy munkat�rsunk �rkezett, �s megb�kve Nicket, azt k�rdezte:

-          Te Nick, mit keres itt ez a gyerek?

�jra Nickre pillantottam, � pedig tartva velem a szemkontaktust, k�z�lte:

-          �n h�vtam meg. J� haver.

-          K�sz�n�m. – artikul�ltam hangot nem kiadva.

-          Na gyere, igyunk valamit. – ragadta v�llon kiss� ittas bar�tj�t Nick, �s a b�rpult fel� t�vozott vele.

-          Minden ok�? – ford�totta arcomat a saj�tja fel� Bill.

-          Persze. Menj�nk el innen, rendben?

-          Ahov� csak szeretn�l.

-          Csak innen el.

-          Natalie bulij�ba? Onnan j�ttem. – aj�nlotta fel �tlet�t.

-          T�k�letes. �s �tk�zben el�rulhatod, hogy ker�lt�l ide. – mosolyogtam mosolyg� szemeibe n�zve.

Sof�rrel �rkezett, hisz m�r ivott egy kokt�lt. H�tra�lt velem �s el sem engedte a kezem eg�sz �ton. Elmondta, hogy Tom vil�gos�totta fel err�l a szok�sr�l, ami mindkett�nknek ma �jf�l �ta t�nik csak j� szok�snak. Elk�rte Davidt�l a f�n�k�m, John sz�m�t. Felh�vta Johnt, akit�l elk�rte Tina c�m�t. A c�m alapj�n a k�l�nleges tudakoz� megadta neki Tina telefonsz�m�t, aki szerencs�j�re otthon volt, mivel hajnalban megy dolgozni. Tina elmondta neki, hol van a buli, � pedig fogta a sof�rt �s egyenesen idehajtott. �des volt, hadarva mes�lte f�l �ra leforg�sa alatt bes�r�s�d�tt teend�it, majd az agy�ra menve s�rgette a sof�rt, kipattant az aut�b�l, nagy �rt�k� pap�rp�nzt nyomott a k�t ajt�ban �ll� kidob� kez�be, akik el�lltak az �tj�b�l.

-          Hogy tal�lt�l meg odabent?

-          Tudtam, hogy milyen sz�n� a ruh�d, hab�r most el�rulom, nem v�lasztott�l t�l egyedit. Nagyj�b�l m�g hatan v�lasztott�k ezt a kombin�ci�t.

-          �s hanyadikra siker�lt engem meg tal�lnod?

-          Ezer k�z�l felismerem az arcodat. Az �llad – puszilta meg, nyomat�kos�tva szavait –, az orrod – kaptam ide is egy apr� cs�kot –, a f�led – suttogta puha ajk�val meg�rintve f�lcimp�mat.

Eg�sz testem libab�r�s lett egy szempillant�s alatt �s lehunyva szemem, hossz� s�hajjal tudattam, mi j�tsz�dik �pp le bennem.

-          Sajn�lom, hogy tegnap hisztiztem, �s nem is pr�b�ltalak meg�rteni. – v�ltott t�m�t �s poz�ci�t… ez�ttal a nyakamon �reztem finom b�r�t, forr� lehelet�t.

-          Az �n hib�m. – feleltem h�trad�ntve fejem, k�nny�tve a hozz�f�r�st.

-          Felejts�k el. – n�zett a szemembe �s egy apr� puszit adott sz�m sz�l�re.

-          Meg�rkezt�nk. – sz�lt h�tra sof�r�nk.

Ahogy kisz�lltunk a kocsib�l, megl�ttuk Tomot egy l�ny derek�t �tkarolva kil�pni a h�zb�l.

-          Kal�z?

-          A Karib tenger rettenthetetlen kal�za. – helyesb�tett b�szk�n vigyorogva. – H�lgyem. – hajolt meg el�ttem udvariasan. – Ha nem haragszotok, �n most elk�s�rem ezt a kedves kis �pol�n�t haza. – kacsintott �s m�r indult is tov�bb.

Csak �sszen�zt�nk Billel, sz�t nem is pazarolva erre az eg�szre, majd indultunk tov�bb.

Sz�p kis l�tsz�m gy�lt �ssze Natalie lak�s�ban, �s a hangulat is megfelel�en emelkedett volt m�r. Azonnal a konyha fel� vett�k az ir�nyt, ahol Gustav Mollyval az �l�ben besz�lgetett j�kedv�en, Georg pedig a pultot t�masztva ivott �pp ki egy poharat.

-          Sziasztok. – k�sz�ntem �s csup�n egyetlen ember nem viszonozta.

Georg r�m sem n�zett. Letette a pohar�t �s k�z�lte,

-          Na, �n megyek. Tov�bbi j� sz�rakoz�st.

-          Ez most komoly? – n�zett ut�na csod�lkozva Bill.

-          Alyssa nem j�tt el. – adott magyar�zatf�l�t Molly.

-          �gy t�nik, egym�s bar�taival nem j�v�nk ki t�l j�l. – n�ztem egyre nagyobb d�hbe gurul� p�romra, enyh�l�st rem�lve.

-          Ezt nem j�tszuk. – engedte le a kezem.

-          Most mit csin�lsz?

-          Besz�lek vele. – adott egy puszit a sz�mra �s elviharzott Georg ut�n.

Georg m�r ki�rt a h�zb�l, mikor Bill el�l�pett.

-          V�rj m�r!

-          Mi az?

-          Figyelj, ne haragudj, ok�? Sajn�lom, amit mondtam. Nem az�rt, mert nem gondoltam komolyan, hanem az�rt, mert Alyssa el�tt mondtam. Nem lett volna szabad.

-          Fene nagy boldogs�godban ki nem szarja le, hogy �tg�zolsz m�s�n?

-          Te is tudod, hogy…

-          Tudom! – v�gott a szav�ba. – Tudom j�l, hogy igazad van! De ett�l szerinted jobb?

-          Ne Vikire haragudj a t�rt�ntek�rt. Miattad nem szereti Alyss�t.

-          Senki nem k�rte, hogy v�djen meg.

-          Arra j� volt, hogy…

-          Na ne gyere megint ezzel. Igen seg�tett. �s ezerszer megk�sz�ntem m�r. Viszont, ha tegnap visszafogja mag�t, most Alyssa sz�ba �ll velem.

-          �s az j�? Ink�bb csaljon meg, al�zzon porig, de legyen veled? Kismilli� ezerszer jobb l�ny van, aki sz�vesen lenne veled.

-          Az, amit itt bent �rzek… – tette kez�t mellkas�ra. – …sajnos nem ir�ny�that� �sz �rvekkel.

-          Itt vagyunk neked.

-          Fr�szt vagytok. Gustavnak most ott van Molly, te �lland�an Vikivel vagy elfoglalva, Tom pedig tudod milyen.

-          Most mit akarsz, mit tegyek? K�rjek bocs�natot Alyss�t�l? Besz�ljek vele? Vagy legyek �lland�an veled, hogy seg�tsek kiverni �t a fejedb�l? Megteszem b�rmelyiket?

-          Nyugi Bill. – tette bar�tja v�ll�ra a kez�t megenyh�lve. – Ne stresszelj ezen. Majd megold�dik valahogy.

-          Mindig ott vagyunk neked. Mindh�rman. B�rmikor.

-          Tudom. De most �n ink�bb megyek. Holnap tal�lkozunk. – ford�tott h�tat �s mag�ra hagyta Billt.

-          Be kellett volna fognom azt a hatalmas sz�mat. – �ltem le Molly�k mell�, ahogy Bill elhagyta a konyh�t.

-          Jogos volt. K�stolgatott t�ged, �n l�ttam. – kelt v�delmemre Molly.

-          Georgnak �gy lesz a legjobb. Hossz� t�von. – tette hozz� Gus.

-          Ha Georg nem �ll sz�ba velem, Bill nem fog vele.

-          Megoldj�k, ne agg�dj. Leh�ztunk m�r p�r necces �vet egym�s mellett.

-          Hugi, te itt? – jelent meg David.

-          Szia. – k�sz�ntem halv�ny lelkesed�ssel.

-          Ok�, itt sem vagyok.

-          Maradj. �gyis menni k�sz�ltem. – �lltam fel. – Sziasztok. – dobtam egy mosolyt Molly fel� �s mentem Bill ut�n.

Ott �llt a h�z el�tt egyed�l, doh�nyzott �s n�zett a s�t�ts�g fel�.