104. rész. Rendrakás.

-          Gondolom nem volt túl eredményes a beszélgetés. – álltam meg mellette.

-          Rossz barát voltam. Haragszik rám, és én is haragszom magamra.

-          Add meg nekem Alyssa számát. – határoztam el magam.

-          Miért?

-          Mindketten tudjuk, hogy ez az én hibám, hát helyre hozom.

-          Nem kell ezt tenned.

-          De igen, kell. Rossz kedved van, és ezt nem hagyhatom.

-          Szeretem, hogy felnőtt barátnőm van. – mosolyodta végre el magát.

-          Egy szerelmes felnőtt nőnél nincs jobb, ami veled történhet. – adtam egy lágy csókot ajkaira. – És most kérem a számot.

-          Nem tesszük át ezt a rendrakást holnapra és törődünk ma már csak magunkkal? – karolta át derekam.

-          Értékelem a próbálkozást, de a fontossági sorrendünkben, most egyel hátrébb került a magunkkal való foglalkozás.

-          Mmm… – csókolt viszont. – Közös fontossági sorrendünk is van?

-          Na add azt a számot, ne próbálj eltéríteni.

Nagy nehezen, de végig széles mosollyal az arcán diktálta le nekem Alyssa számát, én pedig már pötyögtem is neki szánt, hosszú üzenetem.

„Szia! Nem kellett volna felhúznom magam, neked pedig nem kéne Georgot büntetned érte. Szeret téged, tojik a véleményünkre, tedd te is ezt, ha szereted őt. Mutasd meg, hogy tévedünk veled kapcsolatban és a barátainak nem kell attól tartaniuk, hogy újra összetöröd a szívét. Kérlek ezt gondold jól át, és ne hagyd elveszni azt, ami mindkettőtök számára annyira értékes. Viki ”

-          Ezzel meg is volnánk. Kérem Georgét.

-          Mindenkinek írni fogsz, aki a telefonkönyvemben van? Csak mert idefagyok.

-          Ezt még megírom és mehetünk, ahová csak szeretnél.

-          Jó alkunak tűnik. – karolt át hátulról és diktálni kezdte Georg telefonszámát.

„Nem tudom, mivel kezdjem, és hogy fogok mindent besűrűsíteni egyetlen üzenetbe, így a lényeget írom. Sajnálom, ami történt, nem tudtam visszafogni magam. Rajta vezettem le a dühömet, nem kellett volna. Ne hibáztasd Billt, én vagyok, aki jogosultság nélkül ugatott bele a dologba. Remélem, megoldjátok, és nagyon remélem, hogy tudod, mindig lesz neked minimum három barát, akire támaszkodhatsz, bármi történjen is. Még egyszer, sajnálom… Viki”

Ahogy elküldtem, már érkezett is egy sms. Bill felsóhajtott, én pedig megsimogattam az arcát, türelmet kérve ezzel, és megnyitottam az üzenetet.

„Mindenki ellenem fordult, és úgy érzem, Georgnak könnyebb lesz nélkülem. Szeretem, iszonyúan szeretem, de nem tudom jól kezelni a távolságot, a féltékenységet. Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, egy pillanatig sem hittem, hogy ez a te hibád lenne. Te csak felnyitottad a szememet, amiért köszönettel tartozom.”

Nem igazán tetszett, amire utalt a mondanivaló, így nem hagyhattam annyiban. Bill kockára unta magát, míg én belemelegedtem az oda vissza való üzengetésbe, majd egyszerűsítve a dolgot, felhívtam Alyssát, és hosszan elbeszélgettem vele.

Végül három tény az, amit le tudok vonni ebből az egész herce hurcából.

Először is azt, hogy Georg nem írt vissza nekem, így őt hosszabb idő lesz megbékíteni. Ha továbbra is Billt fogja hibáztatni és őt fogja lelkiterrorizálni, biztos, hogy nem hagyom majd szó nélkül.

Másodszor Alyssával arra jutottam, hogy felhívja Georgot és beszél vele. Először őszintén, mindenről. Nem csak fel színesen, nem szkippelik a neccesebb témákat.

És harmadszor arra a következtetésre jutottam, hogy nekem erre nincs szükségem. Alig húszéves fiatalok magánéletét egyengetni idegen létemre. Nem óhajtok ilyen ügyekkel foglalkozni, az én nyakamba venni. Most utoljára tettem ilyet és most is csak Bill miatt. Gyűlölöm őt szomorúnak és csalódottnak látni.

-          Köszönöm. – puszilt meg, mikor végre elbúcsúztam Alyssától és letettem a telefont.

-          Ne haragudj, hogy ilyen sokáig húztam. Húzzunk most már el innen.

-          Forró fürdőre vágyom és rád. – suttogta nyakamba, félretolva hajam.

-          Menjünk hozzám. Mienk a lakás, Tina dolgozik.

-          Vattacukor illatú habfürdő?

-          Amit csak szeretnél.

-          Akkor odáig fogalmazom a kívánságlistám.

Ahogy hazaérve vetkőzni kezdtem és Bill meglátott fűzőben, kezelhetetlenné vált. Az egész este folyamán tapasztalható kacérkodását a végletekig fokozta, így megfordult a sorrend. Előbb kapott meg engem és csak aztán a vattacukros illatáradatban úszó habfürdőt.

Minden egyes szeretkezés Billel egy-egy újabb emlékezetes élmény. Kényeztet és elvarázsol. A szemembe néz, gyengéden simogat, hozzám bújik. Szenvedélyes, de mégis gyengéden visszafogott. Minden egyes mozdulata után egyre jobban belebolondulok, egyre inkább érezni akarom őt a lehető legközelebb hozzám.

-          Hol a fenében voltál eddig? – kérdeztem levegő után kapkodva, ő pedig mosolyogva túrt bele hajamba és adott még egy puha csókot ajkaimra.

-          Vártam, hogy megtalálj.

Fáradtan feküdtünk a kádba pár pihegéssel töltött perc után. Bill lábai közé ültem és hátamat mellkasának támasztottam. Annyira idilli volt a hangulat, hogy szinte már feszengtem, vártam, hogy valami elromoljon. Vártam, hogy valami megzavarjon bennünket, valami kizökkentsen és belerondítson pillanatnyi közös boldogságunkba.

Egyetlen dolgot tudtam biztosan. Ha végre nem köt már semmilyen kötelezettség a bandához és a bátyámhoz, akkor már nyugodt lehetek. Bill sosem tudja meg, hogy miért is kezdődött a mi ismeretségünk, sosem szerez tudomást a Daviddal kötött egyezségemről. Tom nem fog elárulni és David a maga érdekében magában fogja tartani, ebben biztos vagyok. Velem kiszúrna, tudom, hogy nem bízhatok benne, de magának nem ártana.

A reggel hamar eljött és minket összebújva talált az ágyamon.

-          Mennem kell. Natalieval találkozunk délben. – suttogta, ahogy kinyitottam a szemem.

-          Mennyi az idő?

-          Negyed tizenegy. El kell készülnöm.

-          Hova mentek?

-          Új külsőt varázsolnak ma a bandának.

-          Új külsőt?

-          Haj, ruha, kiegészítők. Vérfrissítés. Legalábbis a bátyád így hívja.

-          Meg foglak ismerni? – öleltem át és fejemet kényelmesen befúrtam nyakába.

-          Meg. – nyomott egy puszit az arcomra.