105. rész. Meglepetések.

Ez a nap sok meglepetést tartogatott. Nehéz volt Billt elengedni, de megbeszéltük, hogy hív, ahogy végez és a stúdióban találkozunk.

Nekem nem volt sok tervem mára, punnyadást és unalmas várakozást terveztem. De a terveim a legritkább esetben valósulnak meg maximálisan.

Csendben osontam a konyhába, miután kiengedtem Billt egy rakás puszit adva útravalóul, hogy főzzek egy finom forró teát ezen a havas, hideg reggelen. Nem akartam Tinát felkelteni, így is az az érzésem, hogy nem megy zökkenőmentesen a mi együttélésünk. Alig találkozunk egymással, nem nagyon beszélgetünk az utóbbi napokban, ráadásul engem gátol a jelenléte abban, hogy bármikor felhozhassam Billt, és az egész lakás a mienk legyen.

Azon agyaltam, kortyolgatva teámat, hogy a Davidtól kapott pénz egy részéből vehetnék egy kis lakást. Ez azért is meglepő gondolat, mert én sosem akartam még saját lakást. Mindig megelégedtem az albérlettel, hisz nem tervezek sokáig élni egy városban. Igazából, ha nem lenne Bill, aki idekössön, már rég tovább álltam volna.

Eszembe jutott Nick… hiányzott. Ő velem tartott volna, akárhova megyek. De most is? Még most is így van vele a történtek után? Tegnap megvédte Billt. Azt mondta, a haverja, és ő hívta meg. Azt értem tette, senki másért. Nem veszítem el őt még sem?

Kopogtak, és én szinte biztos voltam benne, hogy ki lesz az ajtó másik oldalán. Mosolyogva nyitottam ki és igazam volt.

-          Szia.

-          Szia. – köszönt vissza, én pedig átöleltem.

-          Gondoltam van miről beszélnünk.

Láttam rajta, hogy egész éjszaka nem aludt, láttam rajta, hogy fáradt és nyúzott.

-          Gyere be. – fogtam meg a kezét. – Kialszod magad, aztán beszélünk. – húztam egyenesen a háló felé.

Nem ellenkezett, nem nagyon volt ereje hozzá. Hagyta, hogy lehámozzam róla béna jelmezét, és lefeküdt az ágyamra.

-          Nem rázol le ennyivel. – hadakozott lecsukódó szemhéjával.

-          Eszem ágában nincs. – feleltem, és betakartam.

Ő volt az első meglepetés, és kellemes volt annak ellenére, hogy tudtam, az ébredése utáni beszélgetés nem lesz túl kellemes.

Most már extra halkan jártam keltem a lakásban, hisz már mind két oldalon aludt valaki, akit nem szerettem volna felébreszteni.

Felöltöztem, belebújtam szőrös hótaposómba, sálat, sapkát vettem és elindultam a boltba.

Úgy döntöttem, ma mi hárman együtt fogunk reggelizni. Ha majd magukhoz térnek, Viki terülj terülj asztalkájával találják szembe magukat, összeülünk és csak úgy elleszünk, ahogy azelőtt.

„Szia. Köszönöm, hogy megint beszéltél vele, és annak ellenére, hogy ezúttal jól sült el, én mégis az szeretném kérni, ne avatkozz a magánéletembe, ha csak én nem kérlek rá… hálás vagyok azért, amit tettél értem/tünk, de légy a barátom, aki csendben kivárja, míg magától megtörténnek a dolgok, bármi is lesz a vége… ehhez mit szólsz? J Georg”

Az elején azt hittem, na most szana szét leszek sokkolva, és újra kellett olvasnom, mire megláttam benne a lényeget. Nem haragszik, a barátjának tart. Nos, egy újabb meglepetés mára, ami szintén kellemesnek tűnik.

„Barát leszek lakattal a számon, és a kulcs nálad lesz ;) köszönöm”

Nick nagyon sokáig aludt, úgyhogy Tinával nélküle reggeliztünk egy óra körül. Bill közben írt egy sms-t, amivel irtó kíváncsivá tett. Az állt benne lényegében, hogy ő már túl van a változtatáson, kíváncsi, hogy mit fogok szólni, de szerinte Tom láttán leesik majd az állam.

-          Jó reggelt. – jött ki Nick ásítozva, nyújtózkodva a hálómból, miközben épp a választ üzenetet pötyögtem Billnek.

Félbeszakítottam, most inkább vele akartam törődni.

-          Két óra van álomszuszék.

-          Hol a kávé, hol a reggeli?

-          Pasi. – zsörtölődött Tina, és már hozott is neki egy tányért.

Befalta az asztal fél tartalmát, leöblítette két nagy bögre kávéval, és azonnal rátért a témára.

-          Szóval Billel jársz.

-          Miről maradtam le? – kíváncsiskodott Tina.

-          Tegnap éjfélkor betoppant a herceg és elhappolta a csajomat.

-          Nem vagyok a csajod.

-          Hát már nem.

-          Oké, én most ebből kimaradok. Fürdök egyet, beszélgessetek csak. – hagyott magunkra Tina.

-          Nick, én el akartam mondani, csak nem tudtam, hogyan.

-          Értem. Hát igazából totál mindegy, hogy mondod el nekem. Sehogy sem lesz érthetőbb.

-          Nem tudom, hogy történt ez az egész, de szeretem őt.

-          Szereted? Ez szerelem?

-          Az. – feleltem további kertelés nélkül.

-          És a bátyád megbízása?

-          Megkaptam a pénzem, és visszafogom magam, míg el nem készül az album. Nem szólok bele semmibe, nem uszítom Billt és nem akadályozom őt.

-          Ezt irtó nehéz lesz feldolgoznom.

-          Tudom. Nekem sem könnyű mindig.

-          Fiatal hozzád és…

-          Ne. – szóltam közbe. – Nekem is vannak ellenérveim, de túl sok a jó és inkább arra koncentrálok.

-          Te tényleg szerelmes vagy. – nézett rám, mint aki tényleg csak most hiszi el.

-          Így alakult. Ha megismered őt, megváltozik a véleményed, tudom.

-          Nem szeretném megismerni.

-          Te vagy a legjobb barátom, meg kell ismerned, nem utálhatjátok egymást. Nem állíthattok választás elé.

-          Te őt választottad, és ezt mindketten nagyon jól tudjuk. A hazugságokkal, a titkolózással tetted egyértelművé, hogy ő a fontosabb.

-          Ez nem igaz.

-          Nem igaz? – vont kérdőre tekintetével.

-          Fontos nekem Bill, és igen, az utóbbi időben mindent beáldoztam érte. De már nem is emlékszem, mikor éreztem így valaki iránt, és ezt meg kell értened.

-          Te is megpróbálsz megérteni engem? Elveszítelek egy olyan ember miatt, akit férfi szemmel semmibe veszek. Szeretlek és ezt te is tudod. Jók vagyunk együtt már hosszú ideje és mindig is azt hittem, hogy végül úgyis egymás mellett kötünk ki. Az a minimum volna, hogy egy olyan pasi miatt bukjalak el, aki mindenben jobb nálam.

-          Nem tudok harcolni veled azért, hogy fogadd őt el. Csak arra kérlek, hogy légy a barátom és viselkedj is úgy.

-          Mióta ismerlek, úgy viselkedem. Leépítem a pasikat, akikkel nem akarsz együtt lenni, költözöm, amint úgy tartja egy újabb hóbortod, eldobok mindent, hogy veled legyek, mikor arra van szükséged, nincs egy tartós kapcsolatom, mert nem összeegyeztethető veled. Soroljam még? Mi kell még neked ennél több, hogy észrevedd, én vagyok a pasas, aki tökéletes neked?

Elképedve figyeltem szomorú szemeit, és arra gondoltam, te jó ég… mindig itt volt előttem, és én átnéztem rajta. Nem Nicken. A lehetőségen, hogy szeret engem. Hogy úgy szeret…

Fogalmam sem volt, most mit mondhatnék erre, csak azt tudtam, hogy most döntés elé állít.

A telefonom csörögni kezdett, és tudtam, ki az.

-          Nyugodtan vedd fel. – állt fel az asztaltól. – Én elmondtam, amit akartam.

-          Nick, ne menj így el.

-          Lesz valami más kimenetele, ha folytatjuk?

-          Sajnálom. – feleltem pár másodperc hallgatás után.

-          Sejtettem. Kössz a reggelit. – búcsúzott és becsukta maga mögött a bejárati ajtót.

-          Igen? – szóltam bele a telefonomba.

-          Szia, én vagyok.

-          Igen, tudom.

-          Baj van?

-          Nick most ment el. Sejtettem, hogy nem lesz kellemes, de azt nem hogy ennyire.

-          Mit mondott?

-          Mindegy, hagyjuk. Nem akarok erről beszélni.

-          Biztos? Nyilvánvaló, hogy nem a kedvencem, de velem bármiről beszélhetsz.

-          Tényleg hagyjuk. Miért hívtál?

-          Visszaértünk a stúdióba, és gondoltam, átjössz.

-          Persze, majd megyek nemsokára. Úgyis dolgozol.

-          Na jó. Azért ne várass sokáig, hiányzol.

-          Hamarosan ott leszek. – feleltem.

-          Na jó, szia. – búcsúzott. – Várlak.

-          Szia. – tettem le a telefont.

-          Annyira utálom Nicket. – dühöngött a többieknek Bill.

-          Mit csinált már megint?

-          Fogalmam sincs, de semmi jót, szokás szerint.