110. r�sz. T�l t�k�letes volt.

-          Mi az, hogy igaza van? – k�rdezett vissza azonnal David.

-          Ez nem Bill ellen sz�l, de azt lesz�m�tva, hogy p�r sz�veget � hozott �ssze, mind a n�gyen ugyan annyit dolgoztunk az albumon. – felelt Georg.

-          �s mi kaptunk egy-egy k�pet bel�l. – mutatta a bor�t�t Gustav.

-          Sr�cok mind tudjuk, hogy a banda Bill arc�val a legeladhat�bb.

-          H�t akkor mi�rt nem viszi fel � a dobot �s a basszust r�?

-          Ne m�r haver, nem �gy �rti. – pr�b�lta menteni a menthet�t Bill.

Figyeltem �ket �s nagyon-nagyon rossz el��rzetem t�madt. David r�m n�zett �s m�rhetetlen d�h sug�rzott a tekintet�b�l.

-          A bor�t� �gy marad. – k�z�lte.

-          Sz�val nincs belesz�l�sunk? – h�borodott fel a mindig csendes Gustav. – Azt mondod, hogy t�k mindegy mennyit g�riz�nk, mi mindent hagyunk h�tra, mi mindent adunk fel ez�rt, akkor sem vagyunk egyenrang� tagok?

-          H�-h�, nyugi! – csit�totta �t Tom. – Nem olyan nagy sz�m. Ez csak a bor�t�. A zen�r�l mindenki tudja, hogy miattatok is olyan amilyen. Bill az embl�ma, �t l�tj�k meg el�sz�r, vele azonos�tj�k az albumot.

-          David, nem lehetne m�gis… - pr�b�lkozott megszeppenve Bill.

-          Nem! – fojtotta bel� a sz�t b�ty�m. – Te velem j�ssz! – fordult fel�m, elkapta a karomat �s kir�ngatott az ajt�n.

-          David, �n…

-          El�g! – �v�lt�tt. – Ez volt az utols� csepp!

-          �n csak…

-          �n nem j�rtatom feleslegesen a sz�mat, mint te. Vagy most azonnal elmondod te magad az eg�szet Billnek, vagy bemegyek �s �n mondom el.

-          K�rlek, ne! Adj id�t, majd elmondom neki, ha elj�n az ideje!

-          Egy perced van addig.

-          K�rlek David! �n nem akartam balh�t, csak elmondtam a v�lem�nyem. Nem gondoltam, hogy…

-          Sosem gondolkodsz. Megmondtam, hogy maradj ki ebb�l, ehelyett te hetek �ta usz�tod �ket, �s most n�zd meg megint mit csin�lt�l!

-          Mindketten tudjuk, hogy ezt nem �n csin�ltam.

David fak�pn�l hagyott �s bement az ajt�n. Mind a n�gyen csendben maradtak, ahogy megl�tt�k �t.

-          K�rlek! – ki�ltottam ut�na �s megfogtam a karj�t, amit azonnal kir�ntott a kezemb�l.

-          Tudod mit dolgozik a h�gom? – szegezte k�rd�s�t Billnek.

-          Persze. – felelt �rtetlen�l.

-          H�t ez is egy munka. – mutatott sz�npadiasan k�rbe. – Fizettem neki az�rt, hogy elj�jj�n �s felvid�tson t�ged. Az�rt van itt, hogy befejezd az albumot, mert m�s es�lyt m�r nem l�ttam r�.

-          David, mi�rt csin�lod ezt?

-          Mert tudnod kell az igazat. Mert elegem van abb�l, hogy mindent ellenem ford�t. Te nem akart�l st�di�ba vonulni, de szoros volt a hat�rid�. �n felh�vtam a h�gomat �s egy el�g nagy �sszeget aj�nlottam az�rt, hogy elint�zze, legyen kedved befejezni az albumot.

-          Ez igaz? – n�zett r�m k�rlel� tekintettel, hogy c�foljam meg, amit hallott.

-          Igen, ez�rt j�ttem akkor, de…

-          Egy munka volt az eg�sz?

-          �csi, hallgasd v�gig. – k�rte �t Tom.

-          Ti mind tudtatok err�l? – n�zett v�gig bar�tain.

-          Nem. – v�laszoltam helyett�k. – Csak David �s �n. De m�r nem sz�m�t, hisz…

-          Nem sz�m�t? – nevetett fel szavamba v�gva. – Mi volt a terv? Ha meg van az album, lel�psz?

-          K�rlek, Bill hallgass meg!

-          Hagyj b�k�n. – tolt arr�bb �s kiment az ajt�n.

-          T�ma lez�rva. – jelentette ki David, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

-          Gy�l�llek! – n�ztem egyenesen a szem�be �s pofon v�gtam. – Soha t�bb� nem akarlak l�tni! Soha ebben a rohadt �letben! Nem vagy a testv�rem, nem vagy senkim! Egy �nz� szem�t bunk� vagy, aki egyed�l fog meghalni!

Ahogy ezt elhadartam, mik�zben sajg� arc�t fogta, Tom lefogott, hogy ne �tlegeljem tov�bb.

-          Engedj el! – sz�ltam r�. – Befejeztem!

Elengedett �n pedig kirohantam Bill ut�n, aki m�r az aut�j�ban �lt. Oda siettem az ajt� mell�, de r�m sem n�zett.

-          Ez m�r nem arr�l sz�lt, esk�sz�m! K�rlek! Csak hallgass v�gig, �s �gy d�nts!

-          Tudhattam volna. T�l t�k�letes volt. – olvastam le a sz�j�r�l, majd k�nnyes szem�vel az eny�mbe n�zett �s elhajtott.

Csak n�ztem ut�na tehetetlen�l, �sszet�rve.

-          Ez m�g t�led is aljas h�z�s volt David. – l�kte �t arr�bb Tom �s kij�tt ut�nam. – Mi t�rt�nt?

B�logattam… tudtam, ha megsz�lalok, kit�r bel�lem az eddig szunnyad� zokog�s.

-          Adj neki egy kis id�t.

Igent b�logattam, �jra sz�t fogadva Tomnak.

-          Gyere ide. – h�zott mag�hoz, �s ahogy arcom a mellkas�ba f�rtam els�rtam magam. – Sssss…- csit�tgatott, �n pedig csak b�gtem �s b�gtem, leveg��rt kapkodva, sz�t�ztatva Tom feh�r p�l�j�t.

�lelt mag�hoz �s pr�b�lt �rr� lenni a helyzeten.

-          Nem lesz baj. Lenyugszik, �s megbesz�litek.

-          Ezt te sem hiszed el. – szipogtam.

-          A minim�lis es�ly is es�ly.

-          El kell mennem innen. – toltam �t el magamt�l.

-          Nem m�sz �gy kocsival sehova.

-          Semmi bajom.

-          Ok�, de �n az�rt jobban �r�ln�k, ha nem lenn�l egyed�l. Nekem Bill ut�n kell mennem, de Georg! – kiab�lt. – Haver, gyere!

Mind a h�rman kij�ttek az ajt�n, Georg meg sem �llt, m�g oda nem �rt hozz�nk.

-          Van programod?

-          Nincs.

-          Helyes, m�r van. – mutatott r�m. – �n el�ker�tem az �cs�met.

-          Nincs erre sz�ks�g. T�nyleg, minden ok�. – ellenkeztem, de �jra kibuggyan� k�nnyeim azonnal lelepleztek.

-          Na gyere. Gus, j�ssz? – fordult bar�tja fel�, aki megvet� pillant�st vetett b�ty�mra �s csatlakozott is hozz�nk.

Tom besz�llt a kocsij�ba �s azonnal elindult abba az ir�nyba, amerre �n l�ttam elmenni. P�r utc�val arr�bb r� is bukkant. Ott parkolt az �t sz�l�n, �lt az aut�ban, kezeivel a korm�nyt fogta, fej�t a t�ml�nak d�nt�tte.

Tom meg�llt m�g�tte �s besz�llt mell� az any�s�l�sre.

-          Besz�lj vele.

-          Minek? Hogy tudjam, mennyit kapott �rte?

-          Ugyan �csi, tudod, hogy nem err�l sz�lt.

-          Az�rt j�tt, hogy levegyen a l�bamr�l. Elfogadta a p�nzt?

-          El.

-          Akkor bel�thatod, hogy nincs mir�l besz�ln�nk.