111. r�sz. Biztos van az a p�nz…

Georg vezette a kocsimat, Gus az any�s�l�sen �lt, �n pedig h�tul meredtem magam el�.

Mi sem haladtunk sok�ig, a Billel ellenkez� ir�nyba p�r utc�val arr�bb meg is �lltunk.

-          Na itt m�r biztos t�vols�gra vagy Davidt�l.

-          J� kis sz�linap. – jegyeztem meg csendesen.

-          Ma van a sz�linapod?

-          Az eddigi legjobb.

-          Bill majd lenyugszik. Adj neki egy kis id�t.

-          Ha id�t adok kombin�lni fog �s nem fogom tudni megmagyar�zni.

-          Magyar�zd el nek�nk. – csatlakozott Gustav.

-          Annyira elcsesztem! Mi�rt nem tudom befogni a pof�mat?

-          Ezt hogy �rted?

-          David megfenyegetett, hogy ha nem sz�llok le a banda �gyeir�l, el�rul Billnek.

-          Mintha nem ismern�m Davidot. – b�logatott elsz�rnyedve Georg.

-          Fogalmatok sincs milyen ember � val�j�ban.

-          Igaz volt minden, amit mondott? Te t�nyleg…

-          Igen. Felh�vott �s azt mondta, Bill depresszi�s egy szak�t�sa ut�n, �s a hat�rid� k�zeleg. Az volt a dolgom, hogy helyrer�zzam �t. Vid�tsam fel �s hozzam meg a kedv�t a st�di�z�shoz.

-          El�g hamar siker�lt.

-          A meg�llapod�s az album megjelen�s�ig sz�lt.

-          De te nem j�tszottad meg magad. T�nyleg szereted. Ugye?

-          Beleszerettem, de nem mondhattam el, hogy mi�rt j�ttem eredetileg. �s nagyon kellett az a p�nz, miut�n nem volt �ll�som sem.

-          Ha Bill �tgondolja, �gyis r�j�n, hogy ezt nem lehet megj�tszani. Val�di volt minden k�ztetek.

-          De hazugs�ggal indult �s ut�na sem �rultam el neki.

-          Mert f�lt�l, ez �rthet�.

-          �s vajon, ezt � is �gy gondolja majd?

-          Nem tudom. – n�zett r�m egy�tt �rz�en Gustav.

-          Tal�n. – simogatta meg a v�llamat Georg. – Ne add fel.

-          Felh�vom. – kaptam el� a telefonom. – �n nem b�rok v�rni.

-          Nem j� �tlet.

-          Nem tudok jobban. K�ptelen vagyok t�tlen�l �lni �s v�rni. Sr�cok, k�rlek, seg�tsetek nekem.

-          Csak l�gy vele �szinte, �s ha nemet mond, fogadd el. Az tal�n bev�lik.

-          Csak nyugisan pr�b�lkozz, ne h�zd fel.

M�r h�vtam is.

-          Nem akarok besz�lni vele. – tartotta cs�rg� telefonj�t a kez�ben Bill.

-          Hallgasd meg. Abb�l nem lehet baj, nem? – gy�zk�dte b�tyja.

-          Ez nekem nem megy. Honnan tudjam, mi hazugs�g �s mi nem az?

-          Nem hazudik?

-          Te mi�rt vagy ebben olyan rohadt biztos?

-          Figyelj…

-          Te tudtad!

Tom v�lasz helyett, kivette a kez�b�l a telefont �s felvette.

-          Szia.

-          Tom, add nekem �t, k�rlek.

-          Nem akar besz�lni veled.

-          Nem �rdekel. Meg kell, hogy hallgasson.

-          V�rj m�g ezzel, rendben?

-          Tom �n ebbe bele�r�l�k. Hol vagytok?

-          Hagyj b�k�n! – vette el Tomt�l a telefont.

-          Hallgass meg kicsim, k�ny�rg�m neked.

-          Minek? Mit tudn�l mondani, ami megv�ltoztatn� ezt az eg�szet? Mi tudn� elfogadhat�v� tenni azt, hogy p�nz�rt volt�l velem?

-          Szeretlek!

-          Gondolom Nickkel j�kat r�h�gtetek rajtam. Ink�bb �t k�ne szeretned, baromira �sszeilletek.

-          Ne mondj ilyet. Soha nem hazudtam neked! Soha!

-          Ez el�g r�hejesen hangzik, rem�lem tudod.

-          Bill ne al�zz meg, ne utas�ts vissza. Ne l�gy lekezel� velem. Soha nem b�ntottalak, most is csak azt k�rem, hogy hallgass v�gig. Besz�lj�k meg, �s d�nts ut�na. Ne dobjuk el azt, ami k�zt�nk van.

-          Nem volt k�zt�nk semmi �szinte.

-          Te is tudod, hogy ez nem igaz.

-          Fogalmam sincs mi igaz. Csak azt tudom, hogy nem akarlak l�tni.

Elegem lett a folyamatos visszautas�t�sb�l. L�ttam magam, ahogy k�ny�rg�k, ahogy megal�zkodom, ahogy sz�nalmasan kapaszkodom a rem�nybe.

-          Bill �n nem az a l�ny vagyok, akit ha eldobsz, visszaj�n.

-          Ne viccelj. Biztos van az a p�nz, ami�rt visszaj�nn�l. – k�z�lte nyugodtan, egyenesen a sz�vembe tal�lva.

Tom odany�lt �s lenyomta a piros gombot.

-          Ezt ne csin�ld.

-          Te mi�rt v�ded �t? Mit kapt�l cser�be?

-          �csi. Ne aljasodj le.

-          Te v�gig tudt�l mindent.

-          Igen. R�j�ttem, r�k�rdeztem, elmondta.

-          �s mi�rt nem mondtad el nekem? Hogy tehetted ezt velem?

-          M�g � nem j�tt, nem lehetett hozz�d sz�lni, nem volt�l �nmagad. Majd bele �r�ltem m�r, hogy nem tudlak felvid�tani. Kezdtelek elvesz�teni, �s � hozott vissza. Annyira mindegy volt nekem, mit�l vagy boldog, eszem �g�ban nem lett volna elrontani. Tudtam, hogy ebb�l t�bb lesz k�ztetek �s nem csak az album kiad�s�ig tart majd.

-          Honnan tudjam mi�ta nem munka ez? Hisz elfogadta a p�nzt �rte.

-          Mert kir�gt�k. Mert mi r�besz�lt�k, hogy fogadja el.

-          �s kett�nk k�z�l te volt�l az, aki akkor is tudta, hogy milyen p�nz az.

-          Ha nem szorult volna r�, nem fogadta volna el.

Bill ism�t h�trad�nt�tte fej�t a t�ml�ra, �s csak p�r hossz�, csendben t�lt�tt perc ut�n sz�lalt meg �jra.

-          Annyira megal�z�. David b�relt nekem egy bar�tn�t. A h�lye, �rzelg�s, mag�nyos kisgyereknek vett egy j�t�kot, ami lefoglalja.

-          Nem tudom, hogy fordulhatott meg a fej�ben.

-          Azt hittem, Viki mindig egy kicsit t�loz. De nem. David t�nyleg egy sz�m�t� szar alak. �s �? Milyen ember, aki belemegy egy ilyenbe? Milyen n� az, aki… egy sz� van csak r�.

-          Nem szeretn�m, ha kimondan�d. Megb�nn�d.

-          Mi garant�lja, hogy �n vagyok az egyetlen kuncsaft, akivel…

-          � nem olyan n�. �s ezt te is nagyon j�l tudod, �gyhogy most nyugi. Ne hergeld magad. Gondolkodj, r�g�dj rajta, de ne hergeld magad, ne kombin�lj.

-          Nem akarom t�bb� l�tni �t. Van fogalmad r�la, hogy milyen �rz�s ez? – n�zett b�tyja szem�be �veges tekintettel. – Tudod te, mit �rzek? Van halv�ny sejt�se b�rkinek is r�la, hogy mi zajlik most bennem? Mert ha igen, akkor valaki seg�tsen megtal�lni a kiutat. Alig f�l �r�ja �sszed�lt minden, darabokra hullott �s megsemmis�lt az, ami eddig mindenn�l jobban boldogg� tett. Ami�rt �rdemes volt reggel felkelnem, mind hazugs�g volt. �nk�ntesen, dalolva bes�t�ltam egy csapd�ba �s �n magam raktam r� lakatot. M�g csak k�zdenie sem kellett, hogy el�rje, amit akar. �n voltam a legt�k�letesebb balek a f�ld�n.

Csak �ltem �s felv�ltva n�ztem Georgot �s Gustavot. Hallott�k a besz�lget�st, nem kellett magyar�znom k�nnyeimet.

-          Sr�cok aranyosak vagytok, �s baromi h�l�s vagyok, de most hazavinn�tek?

-          Persze.

-          Ha t�nyleg ezt szeretn�d. – tette hozz� Georg.

-          Egy�ltal�n nem ezt akarom. Nem tudok most m�st tenni. Hazamegyek, sajn�lom magam, �s meg�nneplem a sz�linapomat.

-          Nem fog ez n�la �r�kk� tartani.

-          Pr�b�lom �gy felfogni, hogy jogos, amiket mondott.

-          Egyed�l leszel otthon?

-          Akikkel �nnepelhettem volna, mind el�ld�ztem magam mell�l.

Georg azonnal r�j�tt, hogy idi�ta k�rd�s volt, �s azonnal eln�z�st is k�rt �rte.

-          Bocs. El�bb kell gondolkodnom �s ut�na megsz�lalnom.

Tudtam, hogy otthon egyed�l leszek, de ez t�nt a legjobbnak sz�momra. D�h�s lettem, felh�ztam magam nagyon. Haragudtam Billre az�rt, amit �s ahogy mondott nekem. �s nem akartam ezt most a bar�tai el�tt lereag�lni. Nagyon h�l�s voltam, ami�rt velem voltak, s�t tov�bbra is sz�vesen maradtak volna, de nem v�rhattam el.

V�g�l �jra megk�sz�ntem nekik, �k �jra felaj�nlott�k a t�rsas�gukat, majd h�vtak egy taxit �s elmentek.

Becsaptam magam ut�n az ajt�t, �s miut�n ki�rj�ngtem magam, miut�n hatalmas kupler�jt csin�ltam a nappaliban, le�ltem a seggemre egy poh�r borral �s nekil�ttam sms-eket �rogatni a haveroknak, h�tha valaki kaphat� egy igazi bev�llal�s partyra ma este.

…bocs, reggel mel�… Nickkel m�r lebesz�lt�k hamarabb, majd legk�zelebb… ma nem j�, de h�tv�g�n bep�tolhatn�nk, majd h�vlak…

Ilyen �s ehhez hasonl� v�laszok �rkeztek sorra. V�g�rv�nyesen magamra maradtam az �nsajn�latommal, az �nmagam rombol�s�nak v�gy�val �s a sz�nalmas sz�let�snapommal.