114. r�sz. Meghitt Kar�csony…

Nem gondoltam, hogy ennyire r�nyomja majd a nap h�tral�v� r�sz�re a pecs�tj�t ez az sms v�lt�s. Szidom magam, ami�rt elk�ldtem azt az utols�t. Nem szabadott volna. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy van Bill. Nem akarok igaz�n magamon k�v�l m�ssal foglalkozni. � sem �rdekl�d�tt fel�lem, �n mi�rt tegyem ki magam megint ennek? Minek legyek valaminek a kezdem�nyez�je, ami ellen olyan hossz� ideje k�zd�k, hogy elnyomjam �s megsemmis�tsem magamban?

Jobb is, hogy Tom nem v�laszolt, jobb is lenne, ha nem tenn�. Boldog Kar�csonyt k�v�ntunk egym�snak, holott nekem eszembe se jutott volna magamt�l ezt tenni. �s k�sz. Tudjuk is le a j�pofi �s felesleges gesztusok k�zl�s�t �s hagyjuk egym�st b�k�n.

�s, hogy fokozzuk az este hangulat�t, elj�tt a „v�rva v�rt” pillanat, ami Kar�csonykor mindig elj�n, �s �n sosem �rzem magam hozz� el�g felk�sz�ltnek, nem hogy most…

-          Szerintem megj�tt a J�zuska. – mosolygott anyu, miut�n �sszeszedte �res t�ny�rjainkat.

-          Ugyan dr�g�m, nem gyerekek m�r.

-          Rendben. Akkor elj�tt az aj�nd�koz�s ideje.

Mind fel�lltunk az asztalt�l �s a nappaliban feld�sz�tett hatalmas fa mell� �lt�nk le a kanap�ra.

-          �vek �ta nem tudjuk m�r, mit vegy�nk nektek, hisz m�r el�g r�g kirep�ltetek a hat�sk�r�nk al�l. – kezdte anyu.

-          Eddig is t�bbet kaptam, mint amire sz�m�tottam. – fogtam meg a kez�t h�l�san.

-          Az�rt ez m�g is csak Kar�csony. – r�ngatott ki minket a maga m�dj�n apu a szentimentalit�sb�l. – Kellemes �nnepeket! – ny�jtott �t egy dobozt nekem, majd Davidnak is.

-          K�sz�n�m. – vettem �t, �s letettem magam mell�. – Nem volt t�l nagy a keretem, de amit tudtam megtettem. – ny�jtottam �t nekik az �n bor�t�komat. – Nem nagy aj�nd�k, de rem�lem hasznosan t�ltitek.

-          Mi az? – k�v�ncsiskodott anyu �s m�r bontotta is ki. – Egy hossz� h�tv�ge P�rizsban?

-          K�sz�nj�k kicsim. – cs�kolt homlokon apu, amit�l azonnal el�rz�keny�ltem, hisz annyira hi�nyzott ez m�r nekem hossz� ideje.

Hamar leesett mindenkinek, hogy az aj�nd�koz�s r�szemr�l lez�rva �s Davidnak nem hoztam semmit, �gy �t is vette a sz�t.

-          �n senkit nem szeretn�k �berelni, de �n is utaz�st vettem nektek. Ennek igaz�n majd ny�ron veszitek haszn�t. Persze, ha nincs t�l messze.

-          Mald�v? – csillant fel anyum szeme, amint megl�tta a nyitott bor�t�kban szerepl� prospektust.

Persze, nem akar � senkit �berelni…

-          Hugi. – tartott fel�m egy nagy, becsomagolt, piros masnival �tk�t�tt dobozt.

M�r a megsz�l�t�st�l is g�rcsbe r�ndult a gyomrom. Egyszer�en csak kiraktam a kezem �s eltoltam a dobozt magamt�l.

-          K�sz�n�m, de nem k�rek az aj�nd�kodb�l.

David seg�ts�get k�r�en n�zett el�bb anyura majd apura, de egyik�k sem kelt v�delm�re.

-          Ezt m�g is hogy gondolod?

-          Nem kell t�led semmi David, megmondtam. Komolyan gondoltam, amit akkor mondtam.

-          Ti nem mondotok erre semmit? – fordult �jra sz�leink fel�, ez�ttal felh�borodva.

-          Az � dolga. Ne csin�lj bel�le nagy �gyet. – k�z�lte higgadtan apu.

-          Ja �rtem! H�t most � a kedvenc? �t pump�ljuk tele p�nzzel �s az � p�rtj�t fogjuk? Sz�p!

-          Nyugodj le fiam. – sz�lt r� anyu.

-          Eddig � volt a csal�d kurv�ja, most meg hirtelen � a favorit?

-          Nem besz�lhetsz �gy az �n h�zamban a testv�reddel, meg�rtetted? – f�rmedt r� apu.

-          Rendben. Akkor elmegyek a h�zadb�l.

-          Nem m�sz sehova! Te sz�rtad el fiam, v�llald fel f�rfik�nt, ahogy neveltelek!

-          �n sz�rtam el? – k�rdezett vissza g�nyosan felnevetve.

-          Hagyd apu. Felesleges. – pr�b�ltam nyugtatni.

-          Belef�radtam, hogy mindig titeket kell b�k�teni. Any�tok belerokkan lassan, �s ti csak magatokkal t�r�dt�k. Igen, te sz�rtad el �s hatalmasat csal�dtam benned, ahogy tudom�st szereztem viselt dolgaidr�l. Ha m�st nem is, legal�bb azt tisztelhetn�d, hogy egy v�r folyik az ereitekben.

-          Felr�gta a meg�llapod�sunkat, �s �n el�re figyelmeztettem, hogy ez lesz a v�ge.

-          Nem ez az egyetlen t�ny, amit nem n�zek j� szemmel fiam.

-          Most t�nyleg mindenki ellenem fordul, csak mert…

-          David fejezd be! – sz�ltam r�. – Te vagy saj�t magad ellen!

-          Gyerekek, legal�bb Kar�csonykor ne. – k�rlelt minket anyu.

-          Gratul�lok, el�rted, amit akart�l. – n�zett m�lyen a szemembe David, majd megal�z� g�nyos hangon hozz� tette – Hugi.

-          Szerinted �n akartam ezt? Szerinted �n csin�ltam bel�led szar embert? �n ford�tottam ellened a csal�dod? Te tett�l mindent, amivel el�rted. Nekem ne hozz aj�nd�kot! Nekem az az aj�nd�k, ha elker�lhetlek j� messzir�l, ak�rmennyire is f�j. Ut�llak ut�lni, de k�ptelen vagyok ir�ntad b�rmi m�st �rezni! Vagdal�zz a nevets�ges hazugs�gaiddal, �gyis egyed�l maradsz a v�g�n.

-          Te bezzeg sokkal jobb ember vagy n�lam.

-          K�sz�n�m ezt a sz�p est�t. – sz�lalt meg anyu, �s mindketten r�n�zt�nk, ahogy meghallottuk elcsukl� hangj�t.

K�nnybe l�badt szemekkel figyelte harcunkat �s megszakadt �rte a sz�vem.

-          Sajn�lom anyu. �n megpr�b�ltam. �s most megyek.

-          Nem. �n megyek. Te maradj nyugodtan, t�ged itt sz�vesebben l�tnak.

-          Nevets�gesen viselkedsz fiam.

-          Sajn�lom apu, �n ezt az eg�sz k�pmutat�st �rzem nevets�gesnek. Eddig kurva volt, most meg megb�zhat� �zletasszony? Ugyan m�r!

-          � k�pes v�ltoztatni.

-          Aha. Meddig? Szerinted mennyi id�, m�g elcseszi az �sszes l�v�t, amit nagylelk�en belefecc�lt�l a kis szalonj�ba?

-          Soha t�bb�, �rted David? Soha t�bb� nem akarlak l�tni. – k�z�ltem higgadtan v�gig a szem�be n�zve, majd megfogtam a t�sk�mat, felkaptam a kab�tomat �s elhagytam a sz�l�i h�zat.