120. r�sz. Ne mer�szelj itt hagyni!

-          Mit sajn�lsz? – k�rdezte fel nem adva egy pillanatra sem a szemkontaktust.

-          Ha ezt k�t h�nappal ezel�tt k�rdezed, m�st feleltem volna.

-          �s most?

-          Sajn�lom, hogy megb�ntottunk. Nem kellett volna belemennem David j�t�k�ba, de te nem tudod mikre r� nem k�nyszer�lsz, ha tudod, hogy egy h�t m�lva m�r nem tudsz mib�l �lni.

-          Sajn�lom, hogy akkor nem hallgattalak meg. De nem ment.

-          Ugyan. �rthet� �gy ut�lag m�r. Akkor kibuktam, de m�r �rtelek. �tvertelek, hazudtam neked, j�tszottam veled. Nem meglep�, hogy rosszul vetted, mikor meg tudtad.

-          Tess�k? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel �s nem leplezte hirtelen haragj�t.

-          Mi az?

-          Ezt mi�rt csin�lod?

-          Mit?

-          Mi�rt mondod, hogy �tvert�l, hazudt�l, �s hogy j�tszott�l velem? Mi�rt besz�lsz �gy?

-          Nem kapaszkodt�l t�lzottan az es�lybe, hogy tal�n m�gis t�nyleg igazi volt minden.

-          Lel�pt�l m�r m�snap. Id�m sem volt feldolgozni. Az egyik pillanatban m�g minden t�k�letes, a m�sikban r�m z�dul ez az eg�sz �s fogalmam sincs, mit higgyek.

-          Elk�ldt�l, leal�zt�l �s k�s�bb sem kerest�l. Szerintem felesleges most err�l besz�ln�nk.

-          �n csak… K�t h�napja nem l�ttalak, de…

-          Ne. – tettem a sz�j�ra a kezemet. – Semmi de.

-          Mi�rt k�rdezted, hogy vagyok, ha nem is �rdekel igaz�b�l? – vette el a kezemet, �s nem engedte el.

-          Ha tudtam volna, hogy te �rtad az sms-t Tom telefonj�r�l, nem k�rdeztem volna meg.

-          El�rult?

-          Elsz�lta mag�t.

-          Te nem �rzel semmit? Semmit, most hogy �jra tal�lkoztunk? Itt vagyunk ketten alig p�r centire egym�st�l �s nem �rzel semmit?

-          Bill, ezt ne csin�ljuk.

Magasr�l tojt arra, amit mondok neki, �llamat gyeng�den megt�masztva kez�vel, gyeng�d cs�kot nyomott ajkaimra.

Annyira puha volt, annyira finom… annyira hi�nyzott, hogy senki m�s nem cs�kol �gy, mint ahogy �.

Nem cs�koltam vissza, az agyam fel�lkerekedett a tombol� sz�vem dikt�lta �rz�seken.

Fel�lltam, lenyomtam a kilincset �s m�r csuktam is vissza Billre a kis rakt�r ajtaj�t.

-          V�rj! – l�pett ki ut�nam, �n pedig elk�vettem a jelenleg elk�vethet� legnagyobb szem�ts�get.

Megl�ttam p�r l�nyt a folyos� v�g�n…

-          Ez itt Bill Kaulitz?! – k�rdeztem fennhangon, mire mind felkapt�k a fej�ket.

Bill k�ts�gbeesve n�zett r�m, nem hitt a f�l�nek.

-          Sajn�lom. – suttogtam �s szem�be n�zve h�tr�ltam, kiker�lve a fel�nk rohan� l�nyokat.

Szempillant�s alatt k�zrefogt�k szeg�nyt. Nem voltam b�szke magamra, cseppet sem, de igyekeztem j�v�tenni, amint a m�sik emeleten megl�ttam Sakit s�t�lgatni. Siet�sen hadartam el, hol tal�lja Billt �s megk�rtem, min�l el�bb menjen �rte.

-          Na v�gre! – pattant fel Tom David szob�j�val szembeni fotelj�b�l. – Hol van Bill?

-          Saki mindj�rt hozza gondolom. �n bemegyek Davidhoz.

-          Mi t�rt�nt? – kapta el a kezemet �s visszaford�tott mag�val szembe.

-          Majd vele megbesz�led, nekem ehhez most nincs kedvem.

-          M�g mindig szeret. Mi�rt nem hagyod?

-          K�s�. – feleltem dacosan, majd kir�ntottam karomat szor�t�s�b�l �s bementem b�ty�m szob�j�ba.

�bren volt, �s meglep�d�tt, mikor megl�tott.

-          Azt hittem, elment�l.

Odal�pdeltem az �gy�hoz, k�zel hajoltam hozz� �s egyenesen a szemeibe n�zve k�z�ltem:

-          Ne mer�szelj m�g egyszer �gy r�m ijeszteni! Ne mer�szelj itt hagyni, meg�rtetted!?

-          Ne haragudj. – pislogott r�m nagyra kerekedett szemeivel �s elmosolyodta mag�t.

-          Elegem van David. Ut�lom ezt a napot.

Fel-fel szisszenve, �vatosan arr�bb h�z�dott, helyet csin�lva maga mellett, �n pedig lassan, figyelve minden mozdulatomra, lefek�dtem mell�. Fejemet v�ll�ra hajtottam �s csendben figyeltem, ahogy l�gz�se �temesen mozgatja mellkas�t.

-          Hello sr�cok! – k�sz�nt a test�r�k k�z�tt �cs�rg� ikreknek Nick. – Hol van?

-          Szia. – viszonozta k�sz�nt�s�t Bill nem leplezve unszimpatikus �rz�seit vele szemben.

-          Hello. – fogott kezet vele Tom. – Hamar ide�rt�l. Bent van Davidn�l m�r egy ideje.

-          �s hogy van David?

-          Az orvosa szerint m�r �tv�szelte a nehez�t. M�r mag�t�l l�legzik ahhoz k�pest, hogy milyen szarul volt egy p�r �r�ja.

-          Viki hogy van?

-          Nem tudom. A szok�sos? – vigyorgott.

-          Oh, akkor nincs k�nny� dolgotok vele. Nekem kell egy k�v�, hol tal�lok?

-          Sam hozol nek�nk h�rom hossz� k�v�t, ha megk�rlek? – fordult test�re fel� azonnal Tom. – Vagy majd �n megyek veled. – helyesb�tett azonnal.

-          Mi? – esett le Billnek, hogy akkor � kettesben marad Nickkel. – Nem. Menjen mag�nak k�v��rt mindenki.

-          Ugyan haver. Szerintem igaz�n b�k�t k�thetn�k m�r. – ny�jtotta jobbj�t Nick Bill fel�.

-          Minek? N�zd el nekem udvariatlans�gomat, de nincs okom b�zni benned, �s am�gy is van el�g bar�tom, nincs sz�ks�gem m�g egyre.

-          Nem akarok a bar�tod lenni, de aranyos a felt�telez�s.

-          Tal�n Nick seg�thet neked. – seg�tett z�kken� mentesebb� tenni a kommunik�ci�t Tom.

-          Nekem? Miben?

-          Hozom a k�v�t. – veregette meg �ccse v�ll�t, �s m�r t�vozott is Sammel.

-          Na j�, �n hazamegyek. Itt m�r nincs r�m sz�ks�g. – �llt fel Bill.

-          Te t�nyleg olyan gyerekes vagy, mint ahogy k�pzeltem.

-          Ne haragudj r�m, ami�rt nincs kedvem veled t�rsalogni.

-          Ok�, igen. Ut�latos voltam, de basszus elvetted t�lem a n�t, akit szerettem!

-          Most m�gis veled �l.

-          De m�g mindig a ti�d. – replik�zott Nick.