122. rész. Képes lennél.

David hamar elfáradt, látszott, hogy ez az este eléggé megviselte szegényt. Végig beszéltük az időt, míg el nem aludt és számtalan dolgot megvitattunk, valamint egy kettőt közösen el is döntöttünk.

Ahogy már ki tudtam úgy kelni mellőle, hogy ne ébresszem fel, óvatosan és halkan hagytam el a szobát.

Tom és Bill kint ücsörögtek két testőr közé szorítva, fáradtan, nyűgösen.

-          Ti még itt vagytok?

-          Nincs jobb dolgunk. – dörzsölgette szemeit Tom.

-          Hogy van? – állt fel Bill.

-          Most aludt el. Menjetek ti is haza nyugodtan. Én is azt teszem.

-          Haza Stuttgartba? – kérdezett vissza Tom.

-          Nem. Nick foglalt szobát valamelyik hotelben. Írt, hogy itt volt, remélem nem szemétkedett. – szegeztem tekintetem Billre.

-          Egész normális volt. – dünnyögte válaszát.

-          Akkor jó. Sziasztok! – búcsúztam és vissza se néztem.

-          Ez fura volt. – jellemezte ily módon Tom az elmúlt pár percet.

-          Nem értem. Te azt látod rajta, hogy hiányoztam neki, hogy szeret és velem akar lenni? Ez a Nick csak megint beszívatott. Biztos vagyok benne.

-          Észrevetted, hogy nem végleg búcsúzott? Csak úgy, mint ha minden nap összefutnánk. Ráadásul órákat volt bent Davidnál és egyszer sem kiabáltak egymással.

-          Most mit csináljak? Felhívjam Nicket és kérdezzem meg, most mégis mi a helyzet, vagy menjek és kérdezzem meg egyből Vikit?

-          Észrevetted, hogy két topikot futtatunk megint egyszerre és így egyiknek sem jutunk sosem a végére?

-          Oké, igen fura volt. Biztos kibékültek, hurrá, szuper, majd pezsgőt bontunk. Foglalkoznánk velem?

-          Ja, azt amúgy is ritkán szoktuk. – zsörtölődött. – Nos, én ritkán loholok csajok után, így nem nagyon tudok segíteni neked ebben, csak ha meg nem fogadod, hogy leszállsz róla és kivárod, míg ő lép. Örülnék, ha nem aláznád meg magad, és baromira örülnék, ha nem kéne már a rinyálást hallgatnom.

-          Most mi bajod?

-          Ti vagytok a bajom. Mindketten elcsesztétek, de mindketten a másikra mutogattok. Idehozom neked Nicket, és még az sem elég

-          Megcsókoltam. Megcsókoltam és ő meg sem moccant. Aztán felállt és rámküldte azokat a lányokat. Erre jön Nick és azt mondja nekem, hogy Viki azt a dalt énekli egész álló nap, amit én írtam neki. Fogalmam sincs, mit higgyek és te sem vagy hajlandó segíteni nekem.

-          Mert ezen nem lehet. Vagy lógsz a nyakán, míg be nem adja a derekát, vagy megvárod, míg ő nem bír már magával és visszajön. Én csak azt szeretném, ha nem te sérülnél újra.

Hulla fáradtan érkeztem Nick hotelszobájába, csak ledobtam a táskámat a földre, amint beléptem az ajtón, és leheveredtem mellé az ágyba.

-          Szia. – puszilt meg.

-          Csak üss le, hagy aludjak végre el.

-          Hogy van David?

-          Jól. Jobban legalábbis, mint amire számítani lehetett.

-          Kibékültetek?

-          Kompromisszumokat kötöttünk. – feleltem lehunyt szemmel és magamra húztam a takarót.

-          Miféle kompromisszumokat?

-          Majd reggel mindent elmondok, de most kérlek, hagy aludjak.

-          És Bill?

-          Mi van Billel?

-          Semmi.

Ha ő azt mondja semmi, és olyan hangon mondja, hogy semmi, akkor igenis van valami, ami még távolról hatalmas jóindulattal sem nevezhető semminek. Tudta jól, hogy ki akarom dumálni magamból, csak még én nem tudtam, hogy fel vagyok-e erre készülve.

Hosszú szünet után szólaltam csak meg újra.

-          Megcsókolt. Megcsókolt és én nem arra gondoltam, hogy legszívesebben leteperném, hanem arra, hogy megint mi lesz ennek a vége. Hogy ha újra elkezdjük, megint jön a bonyodalom, megint jön a sok szar és tudod, már nem tudom, hogy megéri-e. Nem emlékszem, mennyire volt jó, nem emlékszem arra, mit éreztem, csak arra, hogy milyen könnyen lemondunk róla.

-          Félsz belevágni újra és ez erősebb, mint, amit érzel iránta.

-          Igen.

-          És ha meggondolod magad? Mi van, ha átgondolod, de már késő lesz?

-          Akkor legalább csak magamat okolhatom, csak magamat utálhatom érte és csak magamnak okozok csalódást.

-          Sok idő kellett, hogy megfejtselek, de baromi jó érzés, hogy értelek. És megértelek.

-          Szerinted képes lennék? – fordultam felé nagy sóhajt engedve.

-          Mire?

-          David azt mondta, dolgozzunk együtt. Legyünk egy csapat, mert együtt lekörözhetetlenek vagyunk. Ha bele megyek, ráveszem a fiúkat, hogy ne tegyék ki a bandából és…

-          És Billel fogsz dolgozni.

-          Igen.

-          Szerintem képes lennél. – felelt habozás nélkül, magabiztosan a feltett kérdésemre.

A Karácsony és Szilveszter közötti hetet Nick és én költözéssel töltöttük. Számtalanszor felmerült bennünk a kérdés, ki a frász költözik ezen a héten, mikor korlátozottak a segítségnyújtó eszközök?! Az év közbeni szabadnapokkal szabadon rendelkező emberek rendszerint erre a hétre tartogatják kilőhető napjaikat, így szállítót, költöztető céget, ingatlanost csakis hosszú procedúra és rengeteg ismeretség által találtunk.

Daviddal keveset beszéltünk. Azért nem ment hipphopp ez a nagy békülés. Egy kapcsolatot nem lehet egy hét alatt romjaiból újra palotává építeni, még akkor sem, ha az a palota néhol omladozik, itt-ott megsüllyedt az alapja és néhány fontos tartó gerenda csúnyán megsérült. Ezen hibákkal még nem omlik össze, csupán vigyázni kell rá, és apránként rendbe kell szedni a hibáit.

David a Szilveszteri bulit találta legalkalmasabbnak, hogy helyre hozza az utolsó elrontott kapcsolatát. A Billel való kapcsolatát. Elhívott engem és Nicket is erre a partira, és hogy őszinte legyek Nick nem kevés fontos dolgot ígért meg, mire belementem.

Egy szingli nő egy szilveszteri partin, ahol számtalan ember megjelenhet, akit nem ismer még, de jó volna szert tenni az ismeretségére, valamint pár olyan ember is részt vesz, akit már elég jól ismer, de sosem késő elkápráztatni. Természetesen új ruci dukált az eseményre, sőt, ha már új év, új bolondságok, délután bementem a szalonba koccintani a csajokkal és hagytam magam rábeszélni egy apró kis változtatásra. Szőke hosszú hajamból egész sötét barna, már-már fekete vállig érő hajat varázsolt a fodrászom, kis oldalra fésült frufruval együtt szögegyenesre vasalta, a kozmetikus lány felbuzdulva új, feltűnő sminket tervezett rám, szolid, de látványos műszempillákkal megtoldva, majd koccintás után, új emberként indultam vissza Münchenbe, hogy idejében odaérjek David partijára.