123. rész. Nem szeretnélek elveszíteni.

-          Hol vagy már? – kért számon ingerülten Nick miután végre felvettem a telefonom.

-          Gondoltad volna, hogy bedugul a pálya szilveszterkor? Húsz perc és ott vagyok, ha ez az idióta – nyomtam ütközésig a dudámat – végre eltakarodik előlem.

-          Azt hittem, már meggondoltad magad.

-          Dehogy. És lesz egy kis meglepim is.

-          Mi az?

-          Majd meglátod.

-          A te meglepetéseidtől valahogy mindig tartok.

-          Ez most jó lesz.

-          Siess, már mindenki itt van, aki számít. David már rajtam keresett az előbb, be akar mutatni pár befolyásos arcnak.

-          Élvezem, hogy hirtelen fontos lettem.

-          Én is. Tom lepacsizott velem, Bill pedig egy fejbiccentés után továbállt.

-          Ne foglalkozz velük.

-          Na iszom valamit, te meg nyomd a gázt. Ha nem érsz ide éjfélre, meg kell csókoljam azt a fogszabályzós harmincas nőt, aki rajtam legelteti a szemeit, mióta megjöttem.

-          Nem fogsz megcsókolni engem édesem, az fix.

-          Van más préda?

-          Nem fogok Bill szeme láttára veled csókolózni. És eleve. Hagyjuk már ezt a hülye Amerikából átvett, szeressük egymást, legyen béke és smároljunk vakulásig szokást.

-          Egész este ilyen harapós leszel? Mert akkor leiszom magam, míg ideérsz, a biztonság kedvéért.

-          Na állj neki, hamarosan érkezem. – búcsúztam is, majd kinyomtam a telefont.

Negyed óra múlva már helyet kerestem a parkolóban, mikor egy marcona egyenpólós pasas odajött hozzám, és egy foglalt parkolóhelyre irányított David kocsija mellett.

A Viktoria Jost felirat, ami előtt megálltam, dobott kicsit a kedvemen. Jól esett, hogy vagyok valaki ebben a tömegben. Nem bízom száz százalékosan a bátyámban, de a társa leszek, ha minden úgy alakul, ahogy tervezgetjük a közös kórházi éjszakánk után, akkor egyenrangúvá válok vele és talán véglegesen helyre rakjuk a kapcsolatunkat.

Kívülről apró, de belülről valahogy mégis hatalmas űrtartalommal rendelkező táskámból elővadásztam a tükrömet és még egy utolsó pillantást vetettem magamra. Hihetetlen volt a változás, túl nagy, de még is egész természetesnek hat.

Kiszállva a kocsiból, megigazítottam méregdrága, nem túl számottevő mennyiségű anyagból összevarázsolt ruhámat, és enyhe megmagyarázhatatlan izgatottsággal indultam el a bejárat felé.

Nick előzékenyen az ajtóban ácsorogva, cigivel a szájában várt rám, és ahogy meghallotta tűsarkúim egyenletesen váltakozó kopogását, felém fordult, majd leesett állal, szája teljes szélességével vigyorogva bámult, míg oda nem értem.

-          Na? – fordultam egyet tengelyem körül.

-          Ha nem értékeled túl a megjegyzésem, bevallom, most újra beléd szerettem.

-          Nagyjából erre számítottam. – mosolyogtam kacéran, majd egy nagyot cuppanó puszit nyomtam arcára. – Bekísérnél?

-          Ezer örömmel.

-          Na jó, ne bámulj már!

-          Tudod azt hiszitek a pasikról, hogy a szőke plázabombázókra bukunk, de elárulhatom, igazából a fekete a gyengénk.

Ahogy beléptünk, Nick egyenesen a bár felé cibált, mert azon nyomban koccintani akart velem, mindenki mást megelőzve. Rendelt nekem valami ki tudja hány féle alkoholból összelögybölt és gyümölcssziruppal elegyített koktélt, miközben gőzerővel flörtölt a mixer lánnyal, én pedig tekintetemmel Davidot keresve fordítottam hátat diszkréten a pultnak.

-          Nem akarom Nicket bámulni egész este. – zsörtölődött egy újabb rövidet lehúzva Bill.

-          Viki nem jön el? – szegezte kérdését Tom Davidnak.

-          De igen. Már itt kéne lennie. – nézett órájára.

-          Na tessék, ő már fel is szedett valakit. – morgott továbbra is Bill, majd fejével irányunkba biccentve.

-          Az igen! – mérte végig Nick párját hátulról Tom, közben ajakpiercingjét gyengéden megpöckölve nyelvével. – Azt hiszem, ezt a lányt leszedem róla egy perc alatt.

-          Egyébként is, minek lett meghívva? – nézett neheztelően Davidra.

-          Bill beszélhetnék veled négyszemközt? – kapott az alkalmon bátyám.

-          Hát most ne…

-          Öt percet adj, rendben? – vágott nemleges válaszába.

-          Öcsi. – szólt rá Tom, bátorítóan oldalba bökve őt Tom.

-          Jó rendben. – állt fel foteljéből nehézkesen, felkapott az asztalról egy pezsgőt és elindult a lépcső felé.

Lesétált a galériáról nyomában Daviddal, majd kiment a hátsó ajtón.

-          Szerinted? – fordult Georg Tom felé kérdően.

-          Ha David okosan választ taktikát, még akár meg is ússzák veszekedés nélkül.

-          Talán a legjobb taktika volt tőle, hogy várt két és fél hónapot vele. – jegyezte meg Gustav.

Tom az épp kortyolt pezsgőjét hirtelen visszaköpve meredt a földszintre.

-          Mi az?

-          A fekete, falatnyi ruhás, kerek popójú bombázó, aki Nickkel van. – mutatott felénk.

-          Viki. – ismert fel Georg épp abban a pillanatban, mikor én is észrevettem őket.

A három engem bámuló srác felé intettem, és elvigyorodtam magam, mikor leesett, hogy miért méregetnek akkorára nyílt szemekkel. Színpadiasan nekik is forogtam egyet, majd feltartottam Nick által kezembe nyomott poharamat.

Bill azonnal rágyújtott, ahogy kiért a kis sikátorba és némán várta David monológját.

-          Fogalmam sincs, hol kezdjem.

-          Mindegy David.

-          Komolyan gondolod, hogy megszabadulsz tőlem, ha lejár a szerződésem?

-          Szerinted tényleg erről kéne beszélnünk?

-          Nézd, sajnálom. Mindent a te érdekedben tettem.

-          Nem. A lemez érdekében. Egyáltalán nem gondoltál rám.

-          Az a hülye kis fruska szakított veled és te már megint padlón voltál. Ilyenkor nem látod magad, nem tudod milyen a közeledben lenni és tehetetlenül figyelni.

-          Tehát az én hibám.

-          Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben, és igen, valóban úgy tűnhet, hogy én csak a határidőkkel és a bevételekkel törődök. De tudod, ezek értetek vannak. A ti érdeketek is, ahogy az enyém. Kezelhetetlen voltál, mindenkit taszítottál magadtól és nem láttam jobb megoldást. Hidd el, idegent nem kértem volna erre. Csakis a húgom jöhetett szóba, mert benne megbíztam, tudtam, hogy profin megoldja majd úgy, hogy ne sérülj, és mindenkinek jó legyen. Nem azért fizettem, hogy lefeküdjön veled, hanem, hogy barát legyen, aki meghallgat és társad lesz olyan dolgokban, amit a többiekkel nem osztasz meg. Soha nem kértem volna meg erre olyan embert, akit nem ismerek. Nem számítottam rá, hogy egymásba bolondultok. Meg nem fordult a fejemben, hogy idáig eljuthat a dolog.

-          Sajnálom, hogy elcsesztük a tökéletes tervedet.

-          A terv koránt sem volt tökéletes, de a kivitelezés kétségtelenül igen. Hisz Viki megjelent és te már másnap vele mentél füvezni valami tetőre. Ezerszer jobban csinálta, mint amire számítottam és még csak meg sem erőltette magát. Mindent jobban csinált nálam, ő lett a favorit, neki lett mindenben igaza és mindent ellenem fordított. Belátom, gusztustalan húzás volt, hogy elárultam neked, de egyszerűen nem láttam más kiutat ebből. És igen, belátom, hogy rengeteg dolgot máshogy kellett volna tennem. Most úgy hangzik, mintha magam mellett kampányolnék, pedig hidd el, jobban érdekel, hogy te megbocsáss nekem, mint az, hogy a menedzseretek maradjak. Elviselhetetlen, hogy nem beszélsz velem, hogy semmibe veszel, levegőnek nézel. Megérdemlem, nem rovom fel, de most már elég. Szeretném helyre hozni és szeretném máshogy csinálni.

-          Miattad vesztettem el őt. Fogalmad sincs mennyire szerettem, szeretem és mennyire hiányzik. Fogalmad sincs, milyen érzés volt, mikor a fejemhez vágtad, hogy mind ez csupán egy jól megkoreografált játék része.

-          Képtelenség, hogy megbocsáss nekem?

-          Nem tudok haragot tartani. De nem tudok bízni benned. Kihasználtad, hogy ismersz, kihasználtad, hogy érzelmi roncs vagyok és fizettél valakinek, hogy velem legyen, ahelyett, hogy te próbáltál volna kicsit megértőbb lenni velem, és nem munkaként kezelni engem, akit hajtani kell a határidők miatt. Hagytátok, hogy beleszeressek egy nőbe, akinél amúgy esélyem sem lett volna. Végignéztétek, hogy szép lassan belebolondulok a húgodba, majd mikor már minden tökéletes volt, de nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt te eltervezted, belegázoltál a lelkembe és darabokra törted a szívemet. Mégis hogy akarod ezt helyre hozni? Mit akarsz jobban csinálni? Hozol még valakit, aki kiveri a fejemből őt?

-          Szeretném függetleníteni magam a magánéletedtől. Szeretnék jobb barát és jobb menedzser lenni. Nem szeretnélek elveszíteni. Láttalak felnőni basszus, mintha a kisöcsém lennél, akire csakis én vigyázhatok igazán.

-          A testvéri kapcsolat ápolása valahogy nem az erősséged.

-          Semmi nem az erősségem, amit nem tudok irányítani. Hát nem érted? Rettegek a gondolattól, hogy valaki átveheti a helyem, mert jobban fogja csinálni nálam! Félek, hogy egyszer majd elém álltok és azt mondjátok, mindent elcsesztem, és már nincs szükségetek rám!

Bill pár másodpercig meredten figyelte David őszinte érzelemkitörését. Még soha nem nyílt meg neki ennyire, még soha nem mutatott ki ilyen érzelmeket felé.