124. rész. „Legyen” „Nem fog menni”

-          Nem tudom David. – szólalt meg halkan, kétségbe esve Bill. – Tényleg nem tudom.

-          Van egy tervem, amivel garantáltan más lesz minden. Ha adsz egy esélyt, bebizonyítom, hogy megváltoznak a dolgok.

-          Miféle terv?

-          Vikivel együtt fogunk dolgozni. Neki ez ment, és ha eltekintünk attól, ami történt, ő ezerszer jobban csinálta veletek, mint én az évek alatt. Én vagyok a racionális, röghöz kötött, szigorú menedzser, de ott van mellettem valaki, aki pofán vág, ha elszalad velem a ló és tudja, hogy kell kompromisszumokat kötve mindent jól művelni a munkával és veletek egyaránt.

-          Ezt most ugye nem mondod komolyan?

-          De igen. Már beszéltem vele erről.

-          És ő belement?

-          Hosszas győzködés után igen.

Bill ismét elhallgatott, gondolataiba merülve állt és bámult maga elé.

-          Nem. – bökte ki végül. – Nem.

-          Mit nem?

-          Figyelj, én elhiszem, hogy megbántad, elhiszem, hogy nem az volt a célod, hogy bánts engem. Lenyelem, amit tettél, elfelejtem, nem beszélünk róla többet. De nem dolgozom veled és vele.

-          Bill…

-          Nem érted, hogy mit kérsz tőlem? Van fogalmad róla, mit érzek most is, hogy tudom, idejön ma este? Szerinted képes lennék vele dolgozni nap, mint nap? Szeretem őt basszus, és nem vagyok olyan szánalmas idióta, aki azt mondja, ha nem lehet velem, akkor legyen mással boldog. Kizárt! Ha nincs velem, nem szeret viszont, akkor ne legyen a közelemben.

Tom lépett ki az ajtón, és megtorpanva figyelte öccse kiabálását.

-          Gondoltam, megnézem, minden oké-e. De nem akarok zavarni.

-          Már végeztünk. – nézett még utoljára Davidra, majd Tomot kikerülve bement az ajtón.

-          Mi történt?

-          Majd úgyis elmondja.

-          Értem. A húgod közben megérkezett.

-          Kössz Tom, megyek is, megkeresem.

-          Sok sikert.

-          Ezt hogy érted?

-          Nem azt találod, amire számítasz. – vigyorgott. – Kicsit megváltozott.

Láttam, amint Bill nem messze tőlem átvág egy kisebb társaságon, és azonnal egyértelművé vált számomra, hogy nem sikerült túl jól a Daviddal való beszélgetése, így elindultam a hátsó kijárat felé.

-          Hugi! – jött velem szembe meglepődve bámulva bátyám.

-          Mi történt? Mi van Billel? Mit mondtál neki?

-          Na várj, hagy térjek magamhoz. Fantasztikusan nézel ki!

-          Bizony. – csatlakozott Tom is. – Szia. – puszilt arcon.

-          Szia. Köszi.

-          Na megyek is, beszélek az öcsémmel. De veled még ma szeretnék koccintani. – kacsintott mosolyogva.

-          Mindenképp.

David közölte, hogy ő csak bocsánatot kért, és magyarázkodott és őszinte megbánást mutatott. Nem tudja pontosan, min húzta fel magát Bill ennyire, de egyszer csak faképnél hagyta.

Nem volt nekem teljesen hihető így ez a történet, de úgy döntöttem, rájuk hagyom.

Volt egy hülye érzésem egész idő alatt. Jól éreztem magam, megismertem jó pár embert, akiknek a bátyám mutatott be üzleti indíttatásból, iszogattam szolidan, figyeltem, ahogy Nick elvegyül a láthatóan egyedülálló nők hálójában. De mégis úgy éreztem, nem tudnék mit kezdeni azzal, ha Billbe botlanék. Mindemellett szeretném megpróbálni ezt a munkát így Daviddal. Ez a kettősség kissé nyomasztó, de próbálok ésszerűen gondolkodni. Ha belevágunk és majd később jövök rá, hogy hülye ötlet volt, fogom lelépek és vissza se nézek. Ha bele sem vágok, tartva a következményektől, jövőbeni kellemetlenségektől, akkor sosem tudom meg, milyen lett volna. Kipróbálom magam egy új munkában, amihez úgy néz ki, értek. Jobban is jövedelmez, mint az eddigi melóim, sőt a szalonomat sem kell feladnom érte. Biztos nem adnám semmi pénzért fel, hisz annyi ideig álmodoztam róla és szeretem. A csajok viszik az üzletet nélkülem, a lényegi részét távolról is tudom irányítani, ha épp arról van szó. Nem változik semmi, csupán nem járok majd be minden nap órákat csevegni a csajokkal.

Éjfél előtt pár perccel Nick szorított erősen magához, belepuszilt a nyakamba, majd közölte, hogy mivel nekem nem kell, ő talált csókpartnert éjfélre, és nagy a valószínűsége, hogy utána haza is viszi. Vigyorogva bólogattam ittas barátomon, és egy újabb puszival útjára engedtem.

Davidot kerestem, és az egyik asztalnál ücsörögve meg is találtam. Nat osztozott vele azon az asztalon, meghitten beszélgetve. Nem is mentem oda hozzájuk, távolról is látszott, hogy beburkolták magukat egy kis világba, ahová csak ketten férnek be. Nagyon remélem, hogy David ezúttal már nem szúrja el.

10… 9… 8…

A visszaszámlálás megkezdődött, és mint a párzó állatok, körülöttem, mindenki talált magának egy ellenpólust, aminek majd a szájára tapadhat a hatalmas mágneses erő késztetésére.

7… 6… 5…

David és Nat már egymásnak is estek, én röpke pillanatra elmosolyodva figyeltem őket, míg zavarba nem esve, elemeltem tekintetem róluk. Szinte vonzotta tekintetem egy másik pont. Felfelé néztem, ahol a galérián megláttam Billt. Tom ott ült mellette, egy lánnyal az ölében, akinek mini szoknyájánál már csak az önbecsülése lehetne minibb. Bill finnyásan állt fel, kitaszítva a fent kialakult kis hármas pár idilljéből. A korláthoz lépett és lenézve onnan, azonnal rámnézett.

4… 3... 2… 1…

Először meglepődött, valószínűleg most látott először az este folyamán. Majd egyenesen a szemembe nézett. Körülöttünk szinte mindenki párba verődve bújt egymás szájába, mint akik reggel óta erre a pillanatra várnak. Hirtelen beugrott egy emlék. Egy visszaszámlálás, aminek végére érve én Billt csókoltam meg. Megjelent a semmiből azon a hülye halloween partin és megcsókolt.

Elvesztem a szemeiben, azokban a barna, élettel teli, meseszép szemekben, ő pedig valahogy hamarabb összeszedve magát, megemelte poharát és artikulálva közölte:

-          Boldog Új Évet!

-          Neked is. – feleltem bólogatva, és mérhetetlen szomorúság lett úrrá rajtam.

Tom hirtelen érkezett Bill mögül és átölelve emelte magasba öccsét, köszöntve őt is egy újabb évben.

Mire Bill kikapálózott bátya karjaiból és visszanézett oda, ahol előbb engem talált, már hűlt helyem volt.

-          Mi az?

-          Hol van David? – kutatta most őt tekintetével.

-          Ott. – mutatott mutatóujjával Tom a földszinten boldogan csacsogó bátyámra, Bill pedig azonnal elindult hozzá.

-          Legyen. – közölte, amint odaért.

-          Tessék?

-          Valószínűleg csak arra használod őt, hogy megtartsunk téged, mint menedzsert, de nem érdekel. Azt akarom, hogy a közelemben legyen.

-          Hogyhogy…

-          Az most mindegy. – fojtotta belé a szót. – Nem szeretnék többet csalódni David.

-          Nem fogsz. – tett meghatódva ígéretet bátyám, majd magához ölelte Billt. – Boldog Új Évet!

-          Neked is. – feszengett még bizalmatlanul ölelésében, majd mikor végre szabad utat kapott, már sietett is vissza Tomhoz, vele is közölni nagy hírét.

Ahogy Bill elfordította tekintetét, hogy bátyja karjaiban kezdje az újévet, én kereket oldottam. Leraktam a poharamat, egy érkező pincér tálcájára és sietősen távoztam a parkoló felé.

Mikor megláttam őt, megdobbant a szívem, olyan erősen, hogy attól tartottam, cserben hagy, így huszonhat évesen. Ahogy rám nézett és halvány félmosollyal az arcán kívánt nekem boldog új évet, én csak álltam megkövülve és lelki szemeim előtt elképzeltem a következő jelentet. Hagyom eluralkodni magamon az érzéseimet, és azonnal megindulok a minket elválasztó lépcső felé. Ő is ezt teszi odafent, majd félúton összetalálkozva, minden szó és hang nélkül csupán karjaiba omlok, erősen összekulcsolom az enyéimet nyaka körül és olyan szenvedélyesen csókolom meg, hogy abban minden egyes érzelemkitörés, minden álmatlan perc, minden fájdalom, könny, hiányérzet harmóniájában töltött pillanat egyvelege benne legyen, amivel az utóbbi két hónapom telt.

Miért döntöttem úgy, hogy ezt nem teszem? Mert nem hagyhatom magam újra ugyanabba a hibába esni. Egy jó ideig legalább biztos, hogy nem hagyom magam újra elgyengülni, újra száz százalékosan megadni magam valakinek, újra belemélyülni valamibe, ami megsebezhet, ami meg akar változtatni, ami más embert akar csinálni belőlem. Mert a szerelem ilyen, a Billel való kapcsolatom ilyen volt, és akármennyire hiányzik mellőlem ő, akkor is felnőttként kell gondolkodnom. Most más a fontos, most egész másra kell koncentrálnom.

-          Hugi, mit csinálsz itt? – lépett ki az ajtón aggódva bátyám.

-          Nem fog menni. – közöltem pánikolva.

-          Mi?

-          Nem tudok vele dolgozni, nem fog menni. – ismételtem.

-          Miért, mi történt?

-          Nem látod, hogy néz rám. Én nem bírom ezt még, azt hittem igen, de még nem. Én akarom ezt, veled akarok dolgozni, ezt akarom csinálni, de nem akarok Bill közelében lenni.

-          Hugi figyelj ide. Bill az imént sétált oda hozzám, hogy közölje, benne van. Azt mondta, legyen, dolgozzunk együtt így mindannyian.

-          Belement? – hökkentem meg.

-          Igen. Úgyhogy te se táncolj vissza.