126. rész. Meg lesz ez tesó.

-          Nem tudod hová tűnt az a lány, akivel beszélgettél az előbb? – érdeklődött a pultos srác Tomtól.

-          Hidd el nekem haver, nagyon jól járnál vele, de megszerezhetetlen. Mondj le róla.

-          A te javadra?

-          Az öcsémére, azt pedig jobban védem, úgyhogy azt ajánlom, keress mást magadnak ma estére. – közölte amolyan Tomos, férfias magabiztossággal, majd faképnél hagyva őt, Bill felé vette az irányt.

Bill azonnal lecsapott rá, ahogy felért a galériára.

-          Mit beszéltél vele?

-          Nem halott ügy ez.

-          Mit mondott?

-          Nem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem, hogy valójában mit gondol. Aztán leépítettem róla azt a béna pultos gyereket.

-          Tom én vissza akarom kapni őt. Tőle akarom hallani, hogy minden igazi volt és folytatni akarom.

-          Azon leszünk tesó.

Lézengtem az emberek közt, táncoltam Natalieval, iszogattam, néha Nick tekintetéből olvasva megpróbáltam féltékennyé tenni a lányt, akit éppen fűtött, majd végre rábukkantam Mollyra, aki közölte, hogy baromira tetszik neki az új hajszínem, és megjegyezte, hogy ezennel bevesz az alibi szőkék táborába. Kívülről ugyan sötét a hajszínűnk, de legbelül mindig szőkék maradunk.

Egész idő alatt kerültem Billt, de még a szemkontaktust is. Nem tudtam még mit gondoljak erről az egészről és ma nem is akartam semmit gondolni róla.

Kettő óra körül jött oda újra hozzám Nick, kézen fogva ma esti, kissé alkohol mámorban úszó szerzeményével és közölte, hogy hazaviszi. Ez egyúttal célzás értékkel is bírt számomra, miszerint jó ideig nem kéne még rájuk rontanom.

Mivel már sajogtak a lábaim, és elérkeztem arra a szintre, amikor már tudom, nem kéne többet innom, ha a helyzet magaslatán akarom tartani magam, leültem egy félreeső helyen lévő kis fotelbe, levettem magas sarkúimat és kávét kortyolgattam és talpaimat masszíroztam.

-          Hugi, minden oké? – bukkant rám bátyám.

-          Persze, csak fáradt vagyok.

-          Az én húgom egy partin hajnal kettőkor elfárad?

-          Ma igen.

-          Na jó, csak szólni akartam, hogy mi Natalievel lelépünk.

-          Szent a béke ezek szerint.

-          Igen. És ezúttal igyekszem nem elszúrni.

-          Nem állítasz túl sok kihívást magad elé?

-          Majd te segítesz, hogy véghezvigyem mindet.

-          Rendben bátyó.

-          Rég hívtál így. – mosolyodta el magát. – Szeretlek. – csókolt homlokon.

-          Én is téged.

Nem maradtam sokáig egyedül, alig öt perc múlva Bill igyekezett felém, átvágva a már jócskán megritkult számú vendégeken, két pohár pezsgővel a kezében.

-          Szia. – köszönt kedvesen.

-          Szia.

-          Ezt neked hoztam. Ne csak gondolatban koccintsunk. – tartotta felém az egyik poharat.

-          Köszi. – vettem át tőle nevetségesen ügyelve rá, hogy ne érjenek össze kezeink.

-          Akkor boldog új évet! És üdv a csapatban! – eresztett felém édes félmosolyt.

-          Boldog új évet. – koccintottam vele pillanatnyi szemkontaktussal egybekötve és már ki is ittam a pohár teljes tartalmát.

Reméltem, hogy ahogy az ő pezsgője is hamar elfogy, feláll, elköszön és távozik, de nem így lett. Rövid ideig csak ültünk egymás mellett, én folytattam sajgó talpam masszírozását, ő pedig többször körbenézett a teremben.

-          Miért ücsörögsz itt egyedül? – találta meg első kérdését, látszólag megfontoltan.

-          Várom, mikor mehetek haza.

-          Hogyhogy?

-          Nick hazavitt egy lányt, így míg ők élvezik egymást, én kiszorulok a lakásból.

-          Nincs saját szobája?

-          Egyelőre nincs. Az egyik szoba tele van még dobozokkal, a másikban alszunk.

Arcizmai megfeszültek a tény hallatán, miszerint együtt alszom Nickkel, én pedig elfordultam.

-          Ideköltöztetek Münchenbe? – jött az újabb kérdés pár másodperc múlva.

-          Igen. – adtam egyszerű és gyors választ.

Igyekeztem válaszaimat úgy megválogatni, hogy lehetőség szerint ne nyíljon egyértelmű lehetőség hosszas beszélgetésre.

-          És a szalonod Stuttgartban?

Mély levegőt vettem, majd egy sóhaj után feleltem.

-          Ha van időm, odamegyek, de megy az üzlet nélkülem is.

-          Ez volt az álmod. Örülök, hogy teljesült.

-          Nem kellett volna. – néztem ismét rá.

-          Mit?

-          Nem tudom, miért hívtad fel aput és mi volt a célod vele, de azért köszönöm. Sokat segített a kapcsolatunkon és ennek köszönhetem, hogy meg tudtam nyitni a szalont.

-          Csak azt akartam, hogy tudja az igazat. Ez volt a célom. – felelte gyönyörű barna szemeivel az enyémekbe nézve.

-          Muszáj megkérdeznem valamit Bill.

-          Igen?

-          Csak azért nem rakjátok ki a bátyámat, mert én is veletek fogok dolgozni?

-          A többiek eleve nem akartak megválni Davidtól, de én miattad döntöttem így.

Letaglózott, hogy az a Bill ül velem szemben, akit megismertem, és akibe akkor szempillantás alatt beleszerettem. Az egyenes és őszinte, ami a szívemen, az a számon, kedves és lehengerlő stílusú Bill. Nagyot dobbant a szívem, csodálkozom, hogy rajtam kívül senki nem érezte meg.

-          David nagyon ragaszkodik hozzátok. – bukkantam zavaros gondolataim közt nagy nehezen a megfelelő folytatásra.

-          Talán, ha máshogy alakulnak a dolgok, én is annyira ragaszkodnék hozzá. De talán én reagáltam túl.

-          Ezt ne. Nekem nincs kedvem most ehhez. – hátráltam azonnal. – Szeretném azt hinni, hogy fogunk tudni együtt dolgozni, de ha te úgy gondolod, hogy nem fog menni, most szólj.

-          Ezt hogy érted?

-          Tudod, hogy értem. Hagynunk kéne a dolgokat úgy, ahogy most vannak. Nem véletlen történt, ami történt és eltelt azóta két hónap.

-          Mindketten tovább léptünk, kihevertük. Nincs hátsó szándékom, csak kedves akartam lenni.

Nem tudtam, elhiggyem-e neki, amit mond, és ezt látta is rajtam.

-          Komolyan mondom. – emelte fel egyik kezét, míg a másikat mellkasára helyezte mosolyogva.

-          Akkor hülyét csináltam magamból. Fantasztikus.

-          Biztos fura lesz, és eleinte talán kellemetlen, de én örülök, hogy nem szakadok el tőled véglegesen.

Kész. Összezavart. Talán ez volt a célja vele, és akkor elismerésem.

-          Én most már azt hiszem, megyek. – bújtam bele egyesével tűsarkúimba.

-          A hajad. – szólított újra meg, mikor már felálltam. – Nagyon tetszik.

-          Köszönöm. – hálálkodtam halkan, zavarba jőve.

-          Még mindig gyönyörű vagy.

-          Szia. – búcsúztam utoljára hagyva magam rabul esni tekintetében, majd erőt vettem magamon és felváltva szedve lábaimat, kitipegetem a parkolóba.

-          Na mi volt? – huppant le azonnal Tom Bill mellé.

-          Nem tudom. Összezavartam. Próbáltam nem nyomulni, de rohadt nehéz úgy, hogy közben pár centire van tőlem és ennyire gyönyörű. Végig azon gondolkodtam, vajon látja-e milyen erősen dobog a szívem a mellkasomban.

-          Meg lesz ez tesó, türelem.

-          Nagyon remélem, hogy igazad van. Gyűlölök taktikázni, az nem az én asztalom.