131. r�sz. Elvon� a drog k�zel�ben.

-          Hazamegyek. – sz�ltam bele a telefonba, ahogy Nick v�gre felvette.

-          Mi? Dehogy j�ssz.

-          De igen! Akkora idi�ta vagyok, hogy elv�llaltam. M�gis mit k�pzeltem?

-          Mi t�rt�nt?

-          Minden.

-          Aludj r� egyet.

-          Mondj egy okot! Egyet Nick!

-          Valami�rt elv�llaltad �s ott vagy.

-          Mi�rt akarja ezt mindenki jobban n�lam?

-          Mert mindenki tudja, hogy ezt akarod.

-          Tudod mit mondott? Hogy nekem mindig j�l j�vedelmez, ha rajta seg�tek.

-          Bill?

-          Ki m�s?

-          Uh.

-          Uh? Ennyi? M�gis mit k�ne tennem? Maradni �s j�pof�skodni?

-          Igen. David miatt, magad miatt �s a j�v�d �rdek�ben. A kapcsolatok miatt vagy ott, a p�nz, a karrier miatt, nem Bill Kaulitz miatt.

-          De att�l � m�g itt van. Itt van mindenhol, mindig. �s van k�pe a fejemhez v�gni, ami t�rt�nt. � mondta basszus, hogy tov�bb l�pt�nk �s dolgozzunk egy�tt!

-          �gy t�nik valaki nem l�pett tov�bb, mint ahogy te sem. Nagy �gy baba, kih�v�s, megoldod, v�ge.

-          �gy egyszer�nek t�nik val�ban. Neked.

-          Egy napja vagy vel�k, m�gis mire sz�m�tott�l?

-          Arra, hogy feln�ttk�nt tudunk viselkedni.

-          Ne v�rj el lehetetlent.

-          Bar�tk�nt az volna a dolgod, hogy ne hagyj rossz d�nt�seket hozni.

-          �s �n nem is hagytam. J�l d�nt�tt�l, hogy elment�l. V�szeld �t a nehez�t, h�vj, ha d�h�ngeni akarsz �s megl�tod, hamar t�l leszel ezen a r�sz�n.

-          Azt mondod?

-          Te is ott szeretn�l lenni, ne tagadd. Ha nem akarn�l a k�zel�ben lenni, elker�ln�d.

-          Mostant�l ker�lni is fogom. Betelt a poh�r.

-          Na, nyugodj meg �s aludd ki magad.

-          Rohadt f�radt vagyok. – d�ltem hanyatt �gyamon.

-          Terelj�nk t�m�t �s mes�ld el, milyen volt az els� napod.

-          Hossz�.

-          Kicsit az�rt b�vebben baba.

Bev�lt. Elreg�ltem neki reggelt�l mostan�ig minden apr� r�szletet �s hirtelen �n is �tl�ttam. B�szke voltam magamra. Megoldottam az el�m �ll�tott feladatokat, �s �sszegezve, j�l �reztem magam. Ezt akartam mindig. Egy munk�t, ami kih�v�sokat jelent, kezelend� probl�m�kat vonz, ahol fontos vagyok �s nem csak az�rt, mert n�nek sz�lettem. Csessze meg Bill Kaulitz, � dobott, ne �n szenvedjek! Nem hagyom, hogy t�nkretegye ezt is. Nem.

Reggelre az idegess�g elsz�llt, semlegess�gg� alakult. �sszekapom magam �s igazi Jost leszek, mint r�gen. Nem fog velem sz�rakozni senki sem!

�sszedob�ltam a ruh�imat a t�sk�mba, fel�lt�ztem �s indultam is b�ty�m szob�ja fel� elb�szk�lkedve, hogy �n vagyok az els�, aki szorgalmasan m�ris �tra k�sz.

Nem jutottam t�volabb a szob�mt�l, a k�sz�b�m�n egy dobozt tal�ltam. Egy mobiltelefon doboz�t. Egy Vikis, t�k�letes telefon�t.

Visszamentem a szob�mba �s azonnal be is �zemeltem. Feldugtam t�lt�re miut�n belehelyeztem a sim k�rty�mat. Ahogy bekapcsoltam, m�r j�ttek is az �zenetek…

„Akkora barom vagyok, k�rlek ne haragudj! Nem �gy �rtettem, nem c�lz�s volt, nem akartalak b�ntani! Sosem tenn�m!”

„Az a h�lye alkohol tehet mindenr�l, tudod milyen vagyok, mikor iszom… fogalmam sincs, hogy mondhattam ilyet, hisz egy�ltal�n nem is gondoltam semmi rosszra!”

„Ki vagy kapcsolva, �n meg sz�nalmasan �rogatom neked az �zeneteket… �s m�g meg sem k�sz�ntem a mai napot. K�sz�n�m, hogy velem volt�l �s hogy annyi mindent elint�zt�l! Rem�lem nem sz�rtam el �s nem l�psz le megint”

„Gondolkodnom k�ne miel�tt �rok… azt a megintet nem �gy �rtettem! Ne menj el az�rt, mert idi�t�n viselkedek! Sajn�lom L M�ra azt hiszem be is fejeztem. J� �jt!”

Lehetne Bill jelmondata: nem �gy �rtettem! Dehogynem �gy �rtette, most mi a fr�sznak kell menteget�zni? Egyszer az �letben felv�llalhatn� a v�lem�ny�t �gy, hogy nem t�r�dik m�s lelk�nek babusgat�s�val! Azt hiszi, egy sajn�lattal mindent el lehet int�zni…

Mindemellett mosolyra k�sztetett k�ts�gbeesett hadov�l�sa. Annyira Billes, annyira �nmaga. Hogy lehet valakit ennyire szeretni �s ut�lni egyszerre?

Gondolkodtam vissza�rjak-e neki, de fogalmam nem volt, mit �rhatn�k. Valami olyat k�ne, amib�l nem indul hosszas besz�lget�s, hanem egyszerre lez�r�dik az eg�sz. Ha nem �rok, akkor a besz�lget�s szem�lyesen lesz lezavarva, hisz �gy sem b�rja ki. Vagy ha nem v�laszolok, tal�n megs�rt�dik �s annyiban hagyja? Az �sszes pasi rohadt bonyolult, �s �n pont az a n� vagyok, aki mindig r� tesz m�g egy lap�ttal.

„Gondolkodtam. Egy elvon�k�ra hogy lehetne eredm�nyes, mikor szabadon hozz�f�rhetsz a droghoz, amit szeretn�l haszn�lni, mert tudod, hogy j�l esne?” – p�ty�gtem ezt az �zenetet Nicknek.

„Im�dlak J Ne gondolkozz annyit, nem s�r�n lett j� eredm�nye…” – j�tt is azonnal a v�lasz.

David kopog�s n�lk�l l�pett be a szob�mba.

-          Te m�r fent vagy?

-          M�r k�szen is �llok P�rizsra.

-          F�ltem, hogy a haza�tra �llsz majd k�szen.

-          Nem fogok hazamenni Bill miatt.

-          Rem�ltem.

-          Mikor indulunk?

-          Amint visszaadod a mobilomat, m�r nekem is mindenem meg lesz. – tartotta fel�m a kez�t.

-          Ja igen. – t�rtam el� kist�sk�mb�l. – Ezt pedig k�szi. – mutattam fel �j k�ty�met.

-          K�szi?

-          Nem t�led… mond, hogy t�led kaptam. Itt volt a k�sz�b�m�n.

-          Mondjam, hogy t�lem kaptad? – pr�b�lkozott enyh�teni a kit�r� vulk�nt.

-          Bill.

-          Este d�h�ng�tt, hogy ki vagy kapcsolva �s nem �r el, �n meg el�rultam neki, hogy t�nkretetted a telefonod.

-          Erre � elment �s vett nekem egyet?

-          �gy fest. De b�rki m�s is lehetett.

-          David. – n�ztem r�.

-          Ne balh�zz, kedves gesztus.

-          Nem kell semmilyen gesztus t�le.

-          Nem �gy �rette, amit mondott.

-          Nem tudom, hogy lehet azt m�shogy �rteni. De nem is �rdekel. A baromi j�l j�vedelmez� k�zell�t�b�l tudok magamnak venni egy telefont.

-          Add ide!

-          Minek?

-          Majd �n visszaadom neki.

-          Nem b�zol bennem?

-          De igen. Csak magamban jobban. – mosolyodta el mag�t.

-          Megk�sz�n�m, visszaadom, mindezt kedvesen.

-          �g�rd meg.

-          Meg�g�rem.

-          Na j�. M�r �bren van, nem r�g keltettem. Viszont negyed �ra m�lva ott legy�l a parkol�ban, nem k�ne lek�sni a g�pet.

-          Ne nekem mond, hanem Tomnak.

-          Sz�p ment�s volt a tegnapi. N�i bajok, mi? De legal�bb Dave bevette.

�ts�t�ltam Bill szob�j�hoz, �s r�viden lep�rgettem magam el�tt a besz�lget�st. Amint bekopogtam �s � ajt�t nyitott, azonnal kit�rl�d�tt minden term�szetesen.

-          Szia. – k�sz�nt meglepetten.

-          Ezt visszaadn�m. – tartottam fel� a dobozt.

-          Mi�rt?

-          K�sz�n�m sz�pen, de majd �n veszek magamnak.

-          Ez csak egy sajn�lom aj�nd�k. Szeretn�m, ha megtartan�d.

-          Bill figyelj, semmi baj, ok�? Itt�l, kics�szott, felejts�k el. Ezt pedig vedd el l�gy sz�ves.

-          Haragszol. – k�z�lte, majd �tvette t�lem a dobozt.

-          Majd nem fogok. – b�ztattam megenyh�lve hatalmasra ny�lt szomor� szemeit l�tva.

-          Ker�lni fogsz.

-          Egy darabig.

-          Nem ugorhatn�nk �t azt a f�zist �s tehetn�nk �gy egyb�l, mintha meg sem t�rt�nt volna?

-          T�l sok mindent kell most meg nem t�rt�ntt� tenni.

-          Kezdj�k ezzel. – pr�b�lkozott be egy mosollyal.

-          Bill menni fog ez nek�nk?

-          Nan�. Te nem ker�lsz, �n meg befogom azt a nagy sz�mat.

-          Szia. – b�cs�ztam.

-          Szia. – felelt �s megv�rta, m�g els�t�lok. – Annyira szeretem. – d�nt�tte h�t�t az ajt�nak.

-          Milyen telefon az? – kapta ki Tom a kez�b�l.

-          Az �j Blackberry.

-          Na majd �n haszn�t veszem. – kapta is azonnal sz�t �s belerakta a saj�t sim k�rty�j�t rutinosan, seperc alatt.

-          Tied. – adta r� �ld�s�t Bill.

-          O� mi van itt. – �lt fel az �gyon p�r perc ut�n Tom, mik�zben testv�re pakol�szott.

-          Mi?

-          K�t �vatlanul telefonmem�ri�ba mentett �zenet. Egy kimen� �s egy bej�v�.

-          Mutasd!