131. rész. Elvonó a drog közelében.

-          Hazamegyek. – szóltam bele a telefonba, ahogy Nick végre felvette.

-          Mi? Dehogy jössz.

-          De igen! Akkora idióta vagyok, hogy elvállaltam. Mégis mit képzeltem?

-          Mi történt?

-          Minden.

-          Aludj rá egyet.

-          Mondj egy okot! Egyet Nick!

-          Valamiért elvállaltad és ott vagy.

-          Miért akarja ezt mindenki jobban nálam?

-          Mert mindenki tudja, hogy ezt akarod.

-          Tudod mit mondott? Hogy nekem mindig jól jövedelmez, ha rajta segítek.

-          Bill?

-          Ki más?

-          Uh.

-          Uh? Ennyi? Mégis mit kéne tennem? Maradni és jópofáskodni?

-          Igen. David miatt, magad miatt és a jövőd érdekében. A kapcsolatok miatt vagy ott, a pénz, a karrier miatt, nem Bill Kaulitz miatt.

-          De attól ő még itt van. Itt van mindenhol, mindig. És van képe a fejemhez vágni, ami történt. Ő mondta basszus, hogy tovább léptünk és dolgozzunk együtt!

-          Úgy tűnik valaki nem lépett tovább, mint ahogy te sem. Nagy ügy baba, kihívás, megoldod, vége.

-          Így egyszerűnek tűnik valóban. Neked.

-          Egy napja vagy velük, mégis mire számítottál?

-          Arra, hogy felnőttként tudunk viselkedni.

-          Ne várj el lehetetlent.

-          Barátként az volna a dolgod, hogy ne hagyj rossz döntéseket hozni.

-          És én nem is hagytam. Jól döntöttél, hogy elmentél. Vészeld át a nehezét, hívj, ha dühöngeni akarsz és meglátod, hamar túl leszel ezen a részén.

-          Azt mondod?

-          Te is ott szeretnél lenni, ne tagadd. Ha nem akarnál a közelében lenni, elkerülnéd.

-          Mostantól kerülni is fogom. Betelt a pohár.

-          Na, nyugodj meg és aludd ki magad.

-          Rohadt fáradt vagyok. – dőltem hanyatt ágyamon.

-          Tereljünk témát és meséld el, milyen volt az első napod.

-          Hosszú.

-          Kicsit azért bővebben baba.

Bevált. Elregéltem neki reggeltől mostanáig minden apró részletet és hirtelen én is átláttam. Büszke voltam magamra. Megoldottam az elém állított feladatokat, és összegezve, jól éreztem magam. Ezt akartam mindig. Egy munkát, ami kihívásokat jelent, kezelendő problémákat vonz, ahol fontos vagyok és nem csak azért, mert nőnek születtem. Csessze meg Bill Kaulitz, ő dobott, ne én szenvedjek! Nem hagyom, hogy tönkretegye ezt is. Nem.

Reggelre az idegesség elszállt, semlegességgé alakult. Összekapom magam és igazi Jost leszek, mint régen. Nem fog velem szórakozni senki sem!

Összedobáltam a ruháimat a táskámba, felöltöztem és indultam is bátyám szobája felé elbüszkélkedve, hogy én vagyok az első, aki szorgalmasan máris útra kész.

Nem jutottam távolabb a szobámtól, a küszöbömön egy dobozt találtam. Egy mobiltelefon dobozát. Egy Vikis, tökéletes telefonét.

Visszamentem a szobámba és azonnal be is üzemeltem. Feldugtam töltőre miután belehelyeztem a sim kártyámat. Ahogy bekapcsoltam, már jöttek is az üzenetek…

„Akkora barom vagyok, kérlek ne haragudj! Nem úgy értettem, nem célzás volt, nem akartalak bántani! Sosem tenném!”

„Az a hülye alkohol tehet mindenről, tudod milyen vagyok, mikor iszom… fogalmam sincs, hogy mondhattam ilyet, hisz egyáltalán nem is gondoltam semmi rosszra!”

„Ki vagy kapcsolva, én meg szánalmasan írogatom neked az üzeneteket… és még meg sem köszöntem a mai napot. Köszönöm, hogy velem voltál és hogy annyi mindent elintéztél! Remélem nem szúrtam el és nem lépsz le megint”

„Gondolkodnom kéne mielőtt írok… azt a megintet nem úgy értettem! Ne menj el azért, mert idiótán viselkedek! Sajnálom L Mára azt hiszem be is fejeztem. Jó éjt!”

Lehetne Bill jelmondata: nem úgy értettem! Dehogynem úgy értette, most mi a frásznak kell mentegetőzni? Egyszer az életben felvállalhatná a véleményét úgy, hogy nem törődik más lelkének babusgatásával! Azt hiszi, egy sajnálattal mindent el lehet intézni…

Mindemellett mosolyra késztetett kétségbeesett hadoválása. Annyira Billes, annyira önmaga. Hogy lehet valakit ennyire szeretni és utálni egyszerre?

Gondolkodtam visszaírjak-e neki, de fogalmam nem volt, mit írhatnék. Valami olyat kéne, amiből nem indul hosszas beszélgetés, hanem egyszerre lezáródik az egész. Ha nem írok, akkor a beszélgetés személyesen lesz lezavarva, hisz úgy sem bírja ki. Vagy ha nem válaszolok, talán megsértődik és annyiban hagyja? Az összes pasi rohadt bonyolult, és én pont az a nő vagyok, aki mindig rá tesz még egy lapáttal.

„Gondolkodtam. Egy elvonókúra hogy lehetne eredményes, mikor szabadon hozzáférhetsz a droghoz, amit szeretnél használni, mert tudod, hogy jól esne?” – pötyögtem ezt az üzenetet Nicknek.

„Imádlak J Ne gondolkozz annyit, nem sűrűn lett jó eredménye…” – jött is azonnal a válasz.

David kopogás nélkül lépett be a szobámba.

-          Te már fent vagy?

-          Már készen is állok Párizsra.

-          Féltem, hogy a hazaútra állsz majd készen.

-          Nem fogok hazamenni Bill miatt.

-          Reméltem.

-          Mikor indulunk?

-          Amint visszaadod a mobilomat, már nekem is mindenem meg lesz. – tartotta felém a kezét.

-          Ja igen. – túrtam elő kistáskámból. – Ezt pedig köszi. – mutattam fel új kütyümet.

-          Köszi?

-          Nem tőled… mond, hogy tőled kaptam. Itt volt a küszöbömön.

-          Mondjam, hogy tőlem kaptad? – próbálkozott enyhíteni a kitörő vulkánt.

-          Bill.

-          Este dühöngött, hogy ki vagy kapcsolva és nem ér el, én meg elárultam neki, hogy tönkretetted a telefonod.

-          Erre ő elment és vett nekem egyet?

-          Úgy fest. De bárki más is lehetett.

-          David. – néztem rá.

-          Ne balhézz, kedves gesztus.

-          Nem kell semmilyen gesztus tőle.

-          Nem úgy érette, amit mondott.

-          Nem tudom, hogy lehet azt máshogy érteni. De nem is érdekel. A baromi jól jövedelmező közellétéből tudok magamnak venni egy telefont.

-          Add ide!

-          Minek?

-          Majd én visszaadom neki.

-          Nem bízol bennem?

-          De igen. Csak magamban jobban. – mosolyodta el magát.

-          Megköszönöm, visszaadom, mindezt kedvesen.

-          Ígérd meg.

-          Megígérem.

-          Na jó. Már ébren van, nem rég keltettem. Viszont negyed óra múlva ott legyél a parkolóban, nem kéne lekésni a gépet.

-          Ne nekem mond, hanem Tomnak.

-          Szép mentés volt a tegnapi. Női bajok, mi? De legalább Dave bevette.

Átsétáltam Bill szobájához, és röviden lepörgettem magam előtt a beszélgetést. Amint bekopogtam és ő ajtót nyitott, azonnal kitörlődött minden természetesen.

-          Szia. – köszönt meglepetten.

-          Ezt visszaadnám. – tartottam felé a dobozt.

-          Miért?

-          Köszönöm szépen, de majd én veszek magamnak.

-          Ez csak egy sajnálom ajándék. Szeretném, ha megtartanád.

-          Bill figyelj, semmi baj, oké? Ittál, kicsúszott, felejtsük el. Ezt pedig vedd el légy szíves.

-          Haragszol. – közölte, majd átvette tőlem a dobozt.

-          Majd nem fogok. – bíztattam megenyhülve hatalmasra nyílt szomorú szemeit látva.

-          Kerülni fogsz.

-          Egy darabig.

-          Nem ugorhatnánk át azt a fázist és tehetnénk úgy egyből, mintha meg sem történt volna?

-          Túl sok mindent kell most meg nem történtté tenni.

-          Kezdjük ezzel. – próbálkozott be egy mosollyal.

-          Bill menni fog ez nekünk?

-          Naná. Te nem kerülsz, én meg befogom azt a nagy számat.

-          Szia. – búcsúztam.

-          Szia. – felelt és megvárta, míg elsétálok. – Annyira szeretem. – döntötte hátát az ajtónak.

-          Milyen telefon az? – kapta ki Tom a kezéből.

-          Az új Blackberry.

-          Na majd én hasznát veszem. – kapta is azonnal szét és belerakta a saját sim kártyáját rutinosan, seperc alatt.

-          Tied. – adta rá áldását Bill.

-          Oó mi van itt. – ült fel az ágyon pár perc után Tom, miközben testvére pakolászott.

-          Mi?

-          Két óvatlanul telefonmemóriába mentett üzenet. Egy kimenő és egy bejövő.

-          Mutasd!