133. r�sz. Elment az eszem.

Amanda… Mindk�t sr�c tudta, hogy j�n, s�t t�nyleg v�rt�k is. Ki ez a n� �s mit akar Billt�l? Ha munka, akkor arr�l egy valakinek biztosan tudnia kell.

-          Szia. – k�sz�ntem b�ty�mnak, amint ajt�t nyitott v�gre t�relmetlen kopog�som ut�n.

-          Baj van?

-          Gondoltam megk�rdem, mikor indulunk. – tereltem b�nas�gomon megbotr�nkozva.

-          M�r mondtam. H�sz perc m�lva. – n�zett az �r�j�ra. – De fel is h�vhatt�l volna.

-          Nem vettem m�g telefont.

-          Akkor ennyi? Csak mert meg k�ne sz�r�tanom m�g a hajam.

-          Ja persze. Vagyis m�g egy k�rd�s akad.

-          Ki vele. Mit�l vagy ilyen sz�tsz�rt?

-          Mindegy, semmi. – gondoltam meg magam azonnal arc�t l�tva.

Tot�l idi�t�nak �reztem magam. Mint valami f�lt�keny f�ria, �gy viselkedtem az elm�lt p�r percben. Hazudtam annak a n�nek, szemrebben�s n�lk�l belehazudtam Bill k�p�be is �s most itt �llok, hogy sz�mon k�rjem, ki ez a n�.

-          Hugi, mi az?

-          Semmi. Elment az eszem. Mit k�pzeltem?

-          Ok�, nem �rtelek. Gyere be, megdum�ljuk.

-          Nem. Semmi gond. Megyek, veszek egy telefont, hogy v�gre felh�vhassam Nicket.

Mivel el�g v�logat�s vagyok, k�sve �rtem a fell�p�s helysz�n�re �s el�g neh�zkesen jutottam �t a m�g h�tul is t�m�r�l� fanokon. Nem el�g a t�megundorom, m�g ezekt�l a sik�toz�, vinnyog�, �juldoz� l�nyokt�l is frusztr�lva �reztem most magam.

�s ezzel el is kezd�d�tt megpr�b�ltat�saim sorozata. Ahogy bel�ptem, a t�rsalg�nak kialak�tott szob�ban megl�ttam azt a n�t. Amand�t.

-          Hol volt�l? – �llt be l�t�k�r�mbe David.

-          Ki az a n�? – biccentettem fel�.

-          � Amanda. Egy Universalos fejes l�nya.

-          Oh, teh�t munka. – suttogtam leplezetlen megk�nnyebb�l�ssel hangomban.

-          Munka?

-          L�ttam �t a hotelben is, �s nem tudtam, ki lehet.

-          L�gy vele kedves. Jobb, ha �poljuk a kapcsolatokat. Vel�nk lesz most egy p�r napig.

-          Minek?

-          Hugi, mi bajod?

-          M�r mondtam. Elment az eszem. – vontam meg v�llamat.

A fell�p�st mi a sz�npad mell�l n�zt�k, �s mindaddig �lveztem is, m�g egy m�r ismer�sen cseng� hang meg nem sz�l�tott.

-          H�t �jra tal�lkozunk.

-          Alexa ugye? El�g rossz a n�vmem�ri�m.

-          Amanda. – mosolyodta el mag�t nyilv�nval�an azonnal lev�ve, hogy csak gonoszkodom.

-          Most m�r akkor megjegyzem. �gyis vel�nk t�ltesz p�r napot, ha j�l vagyok inform�lva.

-          L�v�n, hogy David Jost h�ga vagy, j�l vagy inform�lva. – felelt lekezel�en.

Hm… az unszimp�tia legal�bb k�lcs�n�s.

-          Viki. – ny�jtottam kezet.

-          Sokat hallottam m�r r�lad. Bill exe. – b�logatott sokat mond�an.

-          Nem szeretem, ha beskatuly�znak.

-          �gy �rtes�ltem, hogy nagy szerelem volt. Ez�rt eln�zem, hogy ma reggel hazudt�l nekem.

-          El�bb magamnak is el k�ne n�znem.

-          Ezt hogy �rted?

-          Hossz�.

-          Nos, gondolom az�ta m�r tudod, hogy �n Bill miatt vagyok itt.

-          Bill miatt?

-          Hopp – tette sz�ja el� sz�npadiasan kez�t. – Nem tudtad. Rem�lem nem baj. Ti m�r el�g r�g…

-          Semmi k�z�m hozz�. – v�gtam r� azonnal. – �s ha nem haragszol, �n most magadra hagylak.

-          Nem �rdekel a koncert?

-          L�ttam m�r el�gszer.

Tov�bbi szavak pocs�kol�sa helyett, ink�bb sarkon fordultam �s a h�ts� ajt�n �t t�voztam.

A tagadhatatlan felismer�s, miszerint �r�lt f�lt�kenys�g lett �rr� rajtam, a sz�lloda b�rj�ban �rt utol. Nem tagadhattam tov�bb. Legal�bbis magam el�tt. A pultn�l �cs�r�gve kortyolgattam egy alkoholmentes, de m�g �gy is el�g finom kokt�lt, mikor nagy zsibajjal meg�rkezett a n�gy sr�c �s a sleppje. Nem telhet el �gy koncert, kisebb fell�p�s, st�di� korszak lez�r�s – �s m�g sorolhatn�m -, hogy ut�na ne koccintsanak r�. Dics�rni kell a fi�kat, el kell �julni tehets�g�kt�l �s minden alkalommal meg kell er�s�teni a m�r �gy is t�lteng� �nbizalmukat.

-          T�z poh�r �des feh�r pezsg�t, legyen sz�ves. – pattant mell�m Tom, k�r�s�t a pultos l�nynak int�zve. – H�t te? – n�zett r�m, mint akinek eddig fel sem t�nt, hogy nem l�gtam a nyakukon.

-          H�t �n.

-          Kihagytad a fell�p�st?

-          Az els� k�t sz�mot v�gig�lltam.

-          M�r most megunt�l minket?

-          M�r r�ges r�g Tom.

-          Im�dom, mikor kedves �s simul�kony vagy.

Bill fel� n�ztem, ahonnan az unszimpatikus n�szem�ly hahot�z�s�t hallottam.

-          � Amanda.

-          Igen, m�r bemutatkoztunk egym�snak.

-          �s nincs g�z?

-          Mi�rt lenne?

-          H�t mert � Bill miatt van itt, �s gondoltam neked h�tha…

-          Mi�rt hiszi mindenki azt, hogy engem �rdekel Bill mag�n�lete?

-          Tal�n mert �gy van.

-          Ne kezdj�k ezt megint. K�rlek sz�pen.

-          �n nem akarlak piszk�lni. Csak gondoltam…

-          Akkor ne tedd! �s ne gondolkodj! – v�gtam szav�ba – Teljen el legal�bb egyetlen rohadt nap, hogy valaki nem eml�keztet arra a bakl�v�sre, hogy �sszej�ttem az �cs�ddel ahelyett, hogy csak a munk�mat v�geztem volna!

A kellet�n�l ism�t hars�nyabb �s �vatlanabb voltam, �gy a teremben csup�n az az egyetlen ember nem b�mult r�m eln�mulva, aki m�r vagy f�l �r�ja hangosan szuszogott az egyik pult melletti b�rfotelben.

Ahogy Bill n�zett r�m az f�jt. Mindkett�nknek. Legsz�vesebben fel�lltam volna, hogy odamenjek hozz�, magamhoz �leljem �s elmondjam mennyire sajn�lom, hogy ekkora idi�ta vagyok, �s hogy n�lam ezerszer jobb n�t �rdemel. De ezt t�bb okb�l nem tettem, �s csak akkor �rt a felismer�s, mikor m�r a szob�mban b�multam a plafont. Nem csak az�rt l�ptem le magyar�zkod�s n�lk�l, mert v�denem kell a fene nagy eg�mat… ha kimondan�m, hogy n�lam ezerszer jobb n�t �rdemel, nem hazudn�k. De hozz� k�ne tennem, hogy n�lam jobban viszont senki nem fogja �t szeretni…