42. rész. Akkor este…

-         Nem bírsz aludni? – ült le a kanapén lábaimat felemelve, majd az ölébe rakva Lya.

-         Sehogy sem kényelmes most. – kapcsolgattam tovább a tévét.

-         Mocorognak?

-         Megállás nélkül.

Hatalmas pocakomra tette kezét, hátha érzi a kicsik rugdalózását.

-         Lemondtam az utat.

-         Nem kell itthon maradnod velem.

-         De kell. Úgy engedtek ki, hogy van ki vigyázzon rád.

-         Áthívom anyut.

-         Ne mártírkodj. Maradok és kész.

-         Köszönöm.

-         Próbálj meg aludni egy kicsit. Ki kell pihenned magad végre.

Felállt, betakargatott és adott egy puszit az arcomra.

-         Bármire szükséged van, csak szólj.

-         Rendben.

Magamra hagyott, de szobájának ajtaját nem csukta be. Mint ahogy hónapok óta egyszer sem… mikor itt alszik. Mikor nem Billel van…

Lya ma magamra hagy. Számtalanszor megkérdezte, biztos nem baj-e, hogy elmegy és persze azt is, hogy nem tartok-e vele, de nekem nincs kedvem bulizni. Nem igazán van mit ünnepelnem és anyu már úgyis régóta át akar jönni hozzám. Az utóbbi hónapokban állandó jelleggel ráztam le mindenkit, aki látni akart. Egyszerűen nem volt hangulatom senkihez és hát ugye nem igazán akaródzott beszélni a történtekről.

Lya mikor reggel hazajött, furcsán viselkedett… és még napokig utána. Egy teljes hétbe telt, mire leült és hajlandó volt elmondani, mi történt azon az éjszakán. És nem csak azért, mert félt a reakciómtól, hanem azért is, mert még ő sem tudta, mit kezdjen a dologgal.

Akkor este elment pár barátjával egy szórakozóhelyre, hogy kiengedjék a fáradt gőzt, és kicsit felhőtlenül jól érezzék magukat a monoton hétköznapok után.

Amikor a pultnál állva meglátta Andreast, kedve lett volna csak úgy spontán kitölteni rajta minden idegességét, de ezúttal visszafogta magát és inkább csak szolidan körbe nézve reménykedett abban, hogy az Andreashoz sűrűn hozzácsapódó ikreket nem látja meg ezen a helyen…

Tom ott ült egy asztaltársaság középpontjában és épp egy rövidet húzott le villámgyorsan, mikor Lyát a másik iker zökkentette ki bámészkodásából.

-         Szia. – jelent meg vele szemben Bill.

-         Hello.

-         Rég láttalak.

-         Ez bizony így van. – fordított is hátat neki.

Elmondása szerint, ahogy meglátta Billt bizseregni kezdett körülöttük a levegő. Ahogy egyszer a fülébe ültettem a bogarat, hogy Billt simán meg tudná szerezni magának, elindítottam egy folyamatot, aminek végeredményeképp ő minden találkozás alkalmával egyre jobban vonzódott hozzá. Kerülgették is egymást jó ideig… míg el nem váltak útjaink…

-         Most le is fogsz lépni innen, vagy szimplán csak levegőnek nézel majd?

-         Még nem döntöttem el.

-         Viki is itt van?

-         Ha itt lenne, már rég leléptünk volna, amint megláttam a tarajos faszkalapot. – biccentett fejével Andreas felé.

-         Kíváncsi vagyok, hogy hívsz engem a hátam mögött.

-         Nem vagy te arra kíváncsi igazán, hidd el nekem.

-         Hogy van? – kérdezte Bill pár másodperc múlva, és leült a Lya mellett bárszékre.

-         Miért nem tőle kérdezed?

-         Tudod jól, hogy miért.

-         Akkor tőlem se akard tudni.

-         Most tulajdonképpen kire is haragszol?

Lya arra gondolt, „magamra basszus, hogy ennyire vonzódom hozzád, és még nem tűntem el innen jó messzire”.

-         Visszamegyek a barátaimhoz. – közölte végre megkapott italával a kezében és a barátaimhoz szót kellően megnyomta.

-         Jó volt újra látni. – döfte őt szíven Bill, ő pedig további reakció nélkül inkább faképnél hagyta őt a bárpultnál.

Naná, hogy kattogni kezdett. Hetek óta csak velem van, tényleg nem megy el sehova, nem foglalkozik munkán kívül mással, csakis velem. Ez az első buli, amit megengedett magának és kifejezett célja volt, hogy úgy igazán jól érezze magát. Erre az első valamire való pasi, akibe belebotlik, az pont Bill. Ebben a nagy városban a számtalan szórakozóhely közül, pont ide jöttek mindketten, ahol  a rakás tolongó ember közül ő pont Billbe botlott. Billbe, akinek felsőtestét csupán egy laza fehér ing takarja, az is hanyagul csak félig begombolva, szűk, fekete nadrágja minden előnyét kihangsúlyozza, és illata méterekre belengi a levegőt.

Figyelte őt hosszú ideig, ahogy táncol, ahogy iszogat, ahogy nevetgél asztaltársaival és mindeközben fokozatosan alakult ki benne a rövid távú jövő képe. Ledumálta magát minden negatívumról, miközben fogyasztotta a koktéljait. Próbált elvegyülni barátaival, de valahogy minduntalan csak az járt a fejében, hogy nincs mit vesztenie.

Mikor elhatározta magát, felállt és odasétált Billhez, aki épp a táncparketten lépkedett az ütemre egy lány társaságában.

Se szó, se beszéd, fogta és megcsókolta. Ahogy felérte arcát, mindkét kezét az arcára téve húzta le őt magával egy magasságba és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaira.

-         Ez meg mi volt? – nézett rá kikerekedett szemekkel, meghökkenve Bill.

-         Több okot is tudok ám.

-         Halljam. – húzta fel szemöldökét mosolyogva.

-         Tipli kislány. – tolta arrébb a kíváncsian álldogáló lányzót és bele is kezdett a Lya féle magyarázatba. – Tudni akartam, megmozgat-e bennem valamit egy csók veled. És kíváncsi voltam igazam van-e, mikor azt gondolom homi vagy. Mert hát ugye modell vagy, kényes vagy és enyhén szólva metroszexuális. Ráadásul Viki legjobb barátnője vagy már tíz hosszú éve és még csak meg sem próbáltad lefektetni. – hadarta jól megfontolt, ám eléggé szedett-vedett érveit.

-         És? – kérdezett vissza Bill nevetve.

-         Mi és?

-         Megmozgatott benned valamit ez a te csóknak nevezett letámadásod?

-         Nem igazán. – vonta meg vállait egy nyilvánvalóan hatalmas hazugság után és a mai este folyamán immár másodszor hagyta faképnél Billt.

Billt, aki nem hagyhatta annyiban ezt most. Utána eredt és amint elérte karját, annál fogva fordította Lyát magával szembe.

-         Esélyem sem volt bizonyítani. – közölte, majd ajkait Lya ajkaira tapasztotta.

Egymásba fonódva csókolóztak hosszan Tomék asztalától nem messze, ahol Tom a jelenetre felfigyelve azonnal beterítette az asztalt az épp kortyolt rövid ital tartalmával.

Akkor este, azután a csók után köszönés nélkül hagyták maguk mögött társaságaikat és az éjszaka Billék lakásában, Bill ágyában ért véget.

Egyikük sem tervezte, habár sokszor eljátszadoztak már a gondolattal… és most megtették.

Lyának egy hétbe telt, míg elmerte mondani nekem. Akkora már megérett benne az az elhatározás, hogy egy komoly kapcsolatot szeretne, és akkora már Bill is úgy érezte, akár meg is próbálhatnák. Rég nem volt már kapcsolatuk, rég nem törődtek már tényleg csakis magukkal. Mindkettőjüknek van min változtatni, de úgy gondolják, megéri…

Négy hónapja tart a kapcsolatuk és nekem egyetlen kérésem volt csupán. Lya nem mond semmit Billnek rólam, és én sem akarok hallani Tomról. Tudom, hogy ez nehéz neki, nehéz nekik, de mindenki megint arra számít, hogy lesz ez még így se… hogy majd helyre áll a rend és minden rendbe jön, amint a babák megszületnek.