"Rám nehezedik egy emlék. Egyszer az ablakra fagyott az arcom, úgy vártam valakire, akiről azt hittem, hogy szeret. Még bennem szoronganak a könnyek, mert nem jött el mégsem..." /ismeretlen/

- Erről nem volt szó. - szólalt meg Bill, miután a tárcsázott fél felvette a telefont

- Miről?

- Hogy össze is kell vele jönnöm.

- Nem is kell.

- Megcsókolt.

Gúnyos nevetés hangzott fel.

- Old meg haver. Ez nem az én dolgom. Ezért fizetlek. - mondta majd letette

Bill még pár másodpercig hallgatta az ütemes sípolást, majd a gázra lépve elhajtott házam elől.

Megtörten rogytam ágyamra, s kedvem lett volna ordítani.

A szemeim hamar kiszáradtak, és könnyeim azonnal végig szántották arcomat.

Ilyen rövid idő alatt beleszerettem volna? Mi fáj ennyire? Az, hogy pofára estem, vagy az, hogy lehet végleg elvesztettem? De vajon kibírtam volna, ha csak a barátja leszek? És most tényleg belészerettem? Szerelmes vagyok Bill Kaulitz-ba, akit jóformán nem is ismerek?!

Az álom egész éjszaka elkerült. Forgolódtam és gondolkodtam, majd végül hajnali ötkor monoton készülődésbe kezdtem. Vettem egy forró zuhanyt, megmostam a hajamat majd törülközőbe burkolózva készítettem magamnak egy jó erős kávét.

Később felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat.

Negyed nyolckor már indultam a kávézóba. Előtte persze felvettem egy hatalmas napszemüveget, mert eléggé feldagadtak a szemeim.

- Szia Libb. Hogy-hogy ilyen korán bejöttél? - üdvözölt hatalmas vigyorral az arcán Lydia

- Te nem beteg vagy? - kérdeztem azonnal

Nem akartam vele lenni. Nem azért, mert nem kedveltem... Egyszerűen senkivel sem szerettem volna megosztani ezt az egész randevút. De tudtam, nem úszom meg. Látni fogja rajtam, hogy valami nincs rendben...

- Tök jó, hogy ennyire örülsz nekem. - gúnyolódott

- Átöltözök. - indultam meg az öltöző felé

Lydia utánam jött.

- Még van tíz perc nyitásig. Mi a baj?

- Lydia... - fordultam felé immár napszemüveg nélkül

Szorosan magához ölelt. Nem kérdezett többet. Tudta, hogy először egy barátra van szükségem.

Pár perc elteltével kibújtam karjai közül, majd beszélni kezdtem.

- Nem hittem volna, hogy ilyen pocsék mikor pofára ejtenek. - néztem könnyes szemekkel barátnőmre

- Bill. - értette meg azonnal - Mit csinált veled az a barom? - kérdezte dühösen

- Én mit csináltam... Tegnap elvitt a kilátóba, piknikeztünk is és mikor a házam előtt voltunk megcsókoltam... De Ő nem viszonozta...

- Jaj, Libby. - ölelt át újra - Úgy sajnálom.

- Most mit csináljak? - töröltem meg az arcom

- Haza szeretnél menni? Mondhatom Marcus-nak, hogy rosszul érezted magad. - javasolta

- Dehogy is. Semmi kedvem a négy fal között rostokolni. Mit gondolsz, miért vagyok most itt időben?

Mindketten elmosolyodtunk.

- Inkább tereld el a figyelmem. Kérlek...

- Minden tőlem telhetőt megteszek. Ígérem. - mondta kedvesen

- Reméltem is. De nyissunk.

- Rendben.

Csészéket ugyan nem törtem, de a rendeléseket néha eltévesztettem. Dekoncentrált voltam, amiért pár vendég szemrehányást is tett, én pedig elszégyellve magam, készítettem el újra amit kértek.

- Ebédszünetben elmegyünk a Mc Donald's-ba, és felfalunk egy csomó mindent. - szólt hozzám egyszer csak Lydia

- Nem igazán van kedvem.

- Héy. Úgy hangzott, mint egy kérdés? Mert akkor sajnálom, de közlöm veled, hogy ez bizony egy durva kijelentés volt. Kötelező velem jönnöd. - mosolygott

- Szerinted beszélnem kéne vele?

- Nemtudom. Mit szeretnél neki mondani? - harapott bele burgerébe Lydia

- Hogy sajnálom.

- De az hazugság lenne. Hisz te akartad azt a csókot.

- Ha tudom, hogy akkor többet nem láthatom, nem teszem meg. - piszkáltam egy sültkrumpit

- Akkor mond el neki az igazat.

- Hogy szeretem? - kérdeztem vissza azonnal

- Szóval szereted... - gondolkodott el

- Azhiszem.

- Lehet ezt már sejti... Különben mit gondol, mi a frászért csókoltad meg?

- Indulnunk kéne vissza.

- Nem kéne. Még van egy csomó időnk.

- Kérlek Lydia.

- Na jó. - csomagolta el rendelését, majd besuvasztotta táskájába

A kávézóhoz vezető úton még fecsegett valamit, de nem igazán figyeltem rá. Az úton átkelve azonban egy, a távolban feltűnő Audit pillantottam meg. S én sejtettem ki vezeti...