Az éjszakák vámpírjai

A csendes,fülledt éjszakába egy lélek sem járt…..

Vagyis csak azt hitték.Az egyik elhagyatott utcába magányosan,mp4-gyel a fülében ballagott egy fonotthajú srác.XXXL-es nadrágja,pólója,pulcsija lógott rajta,ami néhol megvolt tépdesve,szaggatva.A cipője sem mondható épp állapotúnak.

A srác süsüvel a fején,semmit nem hallva a külvilágból szapora léptekkel sietett valahova.

A szél halkan süvített,néha-néha felkapva egy tárgyat,amit pár centire arrébb sodort.

Valahonnan messziről,egy papírfecnit sodort el a szél,egyenesen Tom Kaulitz lába elé.A fiú kivette egyik füléből a fülhallgatót,lenézett a papírfecnire,lehajolt érte és elolvasta.

            ”Ma este 23:55-kor a Pokol bárjában”

Tom gondolta,hogy ezt nem neki címezték,de valami miatt kíváncsi lett.Az se biztos,hogy ma éjszakára szól ez a találkozás,hisz nincs rajta dátum.Zsebre tette a papírt,és elindult a Pokol bárjába,ami egy utcával feljebb van.Miközben a cél felé sétált,úgy érezte mintha valaki követné.Néhányszor hátrapillantott,hogy van-e ott valaki,de csak a tiszta levegő volt mögötte,és a házak...igaz nem lakott bennük senki,esetleg egy-egy patkány és a hálóját szövögető pók.

Végül megérkezett a helyre,de az nem volt kivilágítva,nem voltak emberek,semmi jele nem volt annak,hogy itt lenne valami,valaki.

”Hát persze én hülye,hogy jöhettem ide,hisz nem is nekem szól,ki tudja mikor írták ezt”

Miközben ezeket a gondolatokat hajkurászta a fejében,vissza akart indulni,de távolról egy nő alakját vélte kivenni.

-Nem vagy te hülye Tom.Igen is az a cetli neked szól.-Tom nem tudta,hogy cseng a füle,vagy rosszul lát.A nő messze volt,de a hangját úgy hallotta mintha mellette ált volna.Egy pillanatra lenézett a földre,majd ismét fel.Egy kissé megugrott,ugyanis a nő ott állt előtte.

Tomot megbabonázta a lány szépsége.Gyönyörű középhosszú,barna göndör haja volt,szeme szintén barna volt ami  rendkívül érdekesen csillogott a sötétben…a hangsúly a sötétségen van,ugyanis sötétben nem hogy nagyon,de egyáltalán nem csillog az ember szeme.Ajka tűzpiros volt mint a rózsa,bőre aranybarna.Egy tűzpiros estélyiruha volt rajta,ami hozzátapadt tökéletes karcsú testéhez.

-Gyere velem!-A hangja bársonyos,de mégis szexi volt.A nő csettintett egyet,és azonnal elindult utána Tom.

A nő elindult a bár felé.Kinyitotta az ajtót,ami nyikorgással jelezte öregségét.Amint beléptek,egy sötét,poros,piszkos, bárban voltak.A pultot,székeket,asztalokat mind belepte a pókháló.A nő leültette Tomot egy székre,majd ismét csettintett egyet,és magához tért.

-Ho-hol vagyok?Mi ez a hely?Ki vagy te?-Tom megpróbált felkelni,de nem tudott.Mint akit odaragsztottak a székhez.

-Háháháhá.Nocsak a nagy Tom Kaulitz  csak nem fél?Hogy hol vagy?A Pokol bárjában!-A nő nevetve járkált fel-le.

-De hisz ez nem az!Nincs itt senki!-Tom még mindig próbált megszabadulni a széktől,de nem sikerült.

-Dehogynem az!A cetlit megkaptad nem?Elolvastad,ittvagy.Az nem volt ráírva a papírra,hogy mikor,igaz?Azt a papírt 60 évvel ezelőtt írták.Nem vetted észre,hogy milyen cetli?Gyűrött és ócska.-Nő

-De miért én találtam meg??-Tom

-Mert Te vagy a kiválasztott!A testvéreddel együtt!-ekkor nyílt az ajtó,és egy másik lány behozta az öccsét.A ruhái megtépve,sminkje elfolyva,haja kócos.Arca letört volt.

-Na neeem mi ez az egész???-Bill kétségbeesetten felkiáltott.A másik lány leültette Tom mellé Billt.Ahogy bátyja is próbált,Bill is felakart kelni,de ő sem tudott.

-Ti vagytok a kiválasztottak.1929.szeptember.1. Ez a nap változtatta meg az életem és Ada életét is.Ugyanúgy mint ti,sétáltunk egy csendes,nyugodt estén.Kaptunk egy cetlit,hogy jöjjünk ide.Úgy tettünk mint ti.Eljöttünk.Itt álltunk az ajtó előtt,amikor valaki megharapott minket hátulról.Mi elájultunk,és itt ébredtünk fel,akkor még működött ez a bár.Az volt az érdekes,hogy amikor magunkhoz tértünk itt emberek voltak.Rendes emberek.Azt hittük ennyi volt az egész,nem történik velünk semmi.Hazafelé tartottunk,amikor ugyan abba az utcába ahol megtaláltuk a cetlit,éles fájdalom nyilalt az arcomba,és Ada is felordított,amennyire csak tudott.Ez a rettentő fájdalom kb 1-2 percig tartott.Egymásra néztünk Adával,és rájöttünk mi harapott meg minket.Mivel mindkettőnknek nőtt vámpírfog,és a szemünk is piros színben pompázott.tudtuk,hogy csak egy vámpír lehetett a tettes.Úgy gondoltuk,visszakéne menni a bárba,és jól is tettük.Igaz nem mentünk be ….az épület előtt várt ránk egy csuklyás alak,aki a kezünkben adott  egy papírt,aztán eltűnt…

A papíron a következő állt:”Ha meg akartok szabadulni szörnyű létetektől,akkor jól figyeljetek!!1989.szeptember.1.-én születni fog egy fiú ikerpár.Híres zenészek lesznek,hírük szerte a  világba terjed.Ha betöltik 20. életévüket,akkor csábítsátok el őket,adjátok át nekik a vámpírvért,és felszabadítanak titeket!Ha nem teszitek meg,az újabb elkövetkező 60 évben továbbra is vámpírok maradtok…”

-Nos azt hiszem nem kell tovább ecsetelnem,hogy miért vagytok itt.Mi végre megszabadulunk ettől a rettenetes dologtól,ti pedig megtapasztaljátok….-Ada

-Neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!Kérlek neeeee tegyétek ezt velünk!-Tom már majdnem sírva.

-Hehh még könyörögnek,figyeled Nixi?Hehh nevetségesek.Kezdjünk hozzá.-majd Nixi Tomhoz,Ada Billhez lépett és…

-Neeeeeeee!-egyszerre kiáltott fel a két fiú.

De késő volt.A lányok belemélyesztették fogukat a fiúk nyakába és ízlelték a vérüket…

Mikor úgy gondolták ennyi elég lesz,elhajoltak tőlük,és várták a hatást,mi fog történni.

Bill és Tom holtsápadt lett a vérhiánytól.Egymásra néztek,és mosolyogtak.Ezzel adták egymás tudtára,hogy semmi nem fogja őket elválasztani.

-Na mi lesz már???-idegeskedett Ada.

-Nem tudom,de azonnal hatnia kellett volna.-Nixi

-A Kurva életbeeeee!!!!-kiáltott fel Ada.

-Mi bajod van???-kérdezte Nixi.

-Nézz a fiúkra.Nézz már rájuk!!!!!-Ada parancsolóan mutogatott a fiúk felé.

Nixi odanézett és kissé meglepődött.A srácok nemhogy sápadtabbak lettek volna,nem..egyre jobban kezdték visszanyerni a színüket.

-Neeeemm igaaaz!!-Nixi is elkezdett fel alá járkálni.Ekkor a semmiből egy harmadik vámpír jelent meg,egy férfi.

-David mi az,hogy…-kezdte volna Ada de leintette a férfi.

-Csend!Egyszerű a magyarázat.A szeretetük egymás iránt határtalan.Ez megakadályozza a rosszat.A legrosszabbat.Ti nem voltatok jóba emlékeztek?Utáltáok egymást.Ezért sikerült az előző testvérpárnak titeket megharapni.De azoknál a testvéreknél,akik nagyon szeretik egymást,nem válik be.Bocs lányok,viszlát az elkövetkezendő 60 évbe!-erre eltűnt a férfi.

Bill és Tom még hallotta a két nő ordítását de elvesztették eszméletüket…

Tomnak azonnal kipattantak a szemei,és felült ágyába.Rettenetes álma volt.Bill ekkor szaladt be a szobájába egy szál boxerban.

-Neked is??-kérdezte meglepődötten.

-Nekem is.Hál istennek csak álom volt fohh…-Tom megkönnyebbülbe dőlt vissza az ágyába.Bill is felsóhajtott,és ő is visszabújt az ágyába még egy kicsit.

A két testvér megnyugodott,hogy ez csak egy rossz álom volt.De megtudták,hogy semmi nem tudja őket elválasztani,mert a szeretetük egymás iránt határtalan….