22.rész

Bill a kapucnija alá bújva és a fején napszemüveggel ballagott haza a sötétben és minden egyes centi megtételénél attól félt,hogy valaki felismeri vagy megtámadja.Ezt a szörnyű félelmét már nagyon rég óta nem tudja leküzdeni.
Már majdnem a házuknál volt amikor megpillantotta,hogy egy lány eszeveszettül kiabál be a szomszéd házba.

-Nincsen itthon!-mondta amikor félve közelebb ment hozzá.

-Te meg azt honnan tudod?

-Tom mondta,hogy látta a bőröndjével beülni egy taxiba.Egyébként te nem Viki barátnője vagy,akivel az árvaháznál volt?

-De igen!Úristen Bill te vagy az?Ez az új divat vagy csak felvetted az összes szekrényedben lévő cuccot?

-Próbáltam álcázni magam viszont már mennem is kellene.Veszélyes idekinn.

-Nyugi én nem támadlak le.-mosolyodott el Jenni-De hova mehetett Viki?Nekem nem szólt semmit egész délután hívtam és sosem vette fel.

-Fogalmam sincs.Kiderült minden valószínűleg azért ment el...

-Komolyan?Nagyon félt,hogy utálni fogjátok,szinte minden nap ezzel kínzott.Hidd el nem akart rosszat és nem vert át benneteket ez csak egy pici hiba volt.Remélem nem tesz semmi hülyeséget....aggódom érte.

-Ha az igazi Vikit ismerem akkor nem lesz baja nyugi.Egyébként még be sem mutatkoztál.

-Jennifer vagyok!-nyújtotta oda a kezét.

-Örvendek Jennifer!Azt hiszem nekem nem kell bemutatkoznom.-megfogta a lány kezét és sokáig nem engedte el.Valamiért nem akarta...viszont utána hirtelen eszébe jutott,hogy nem bízhat csak úgy meg mindenkiben.

-Mostmár tényleg mennem kell.Remélem találkozunk majd még.Szia.
Fogta magát és egyszerűen otthagyta.Igazából nem akarta de ezt látta helyesnek.Az ajtón belépve hatalmas kő esett le a szívéről amiért túlélte a kis sétáját és felment Tom szobájába,hogy megnézze mi van vele.
Az említett személy az ágyában feküdt és a telefonját szorongatta.

-Szia!Jobban vagy már?

-Nem tudom azt hiszem ugyanúgy vagy most kicsit rosszabbul.

-Történt valami?-kérdezte kíváncsian testvérét.

-Hívott de nem vettem fel aztán meg hagyott üzenetet a hangpostámon.Rögtön a  törlésre mentem de aztán mikor kijött,hogy valóban törölni akarom-e a nem-re kattintottam.Már egy ideje itt fekszem és nem tudom meghallgassam-e vagy sem.Hazudott nekem..

-Szerintem meg kéne hallgatnod és igazad volt elment valahova.Előbb láttam a ház előtt a barátnőjét ,ott kiabált neki és mondta,hogy nem válaszol a hívásaira.Senki sem tudja merre lehet.

-Ha most azzal akar fenyegetni,hogy felvágja az ereit vagy vonat alá ugrik ha nem megyek vissza hozzá arra nagyon nem vagyok vevő.

-Tom tudod,hogy ő nem olyan.

-Honnan tudod?Ismerjük mi őt egyáltalán?

-Igen,valamennyire igen.Nem védeni akarom viszont azt be kell látnod,hogy ennyire nem tudta volna megjátszani magát.

-Eddig olyan jó volt,egy-egy éjszakán ha kellett valaki akkor szereztem reggel pedig minden megbánás nélkül váltunk el.Most pedig megállás nélkül rá gondolok és elhiszed,hogy kurvára nem akarok?-felkelt majd idegesen járkálni kezdett és ami az ügyébe került az csapkodta és vagdosta.

-Nyugodj le és hallgasd meg!Nem mondom,hogy bocsájts meg neki de addig kínozni fogod magad míg nem teszed meg.Én most lezuhanyzom aztán ha szükséged van rám a szobámban leszek.

Az öccse ott hagyta ő viszont továbbra is küzdött magával mert egy része hallani akarta más része viszont törölni.Kiment a teraszra,leült egy székre majd rágyújtott.Közben pedig folyamatosan a megnyitás és a törlés között vacilált.
Végül fél óra és 3 szál cigi után a megnyitásra kattintott...
”Tudom nem akarod felvenni de lehet így jobb lesz mert összefüggően elmondhatom amit szeretnék.Igen hazudtam neked nem Tifanny a nevem hanem Viki vagy Viktoria ahogy tetszik.És az egyetlen amiben nem mondtam igazat.Minden amit érzek,amit meséltem amit tettem...minden én voltam.Ha akkor elmondom ki vagyok nem keresel meg és nem történik köztünk annyi szép dolog.Minden egyes nap minden egyes percében attól féltem,hogy mi van ha kiderül a titkom de rettegtem elmondani.Olyan váratlanul ért minden és a legrosszabb volt azt látni,hogy utálattal és csalódottsággal nézel rám.El akartam menekülni felültem egy gépre és most itt vagyok.Egy gyönyörű hotelszobában egy másik földrészen és egyfolytában rád gondolok.Tudnod kell,hogy mindennél jobban szeretlek és szeretném ha adnál nekem még egy esélyt.Hibáztam de ki nem?Kérlek ne haragudj rám és Bill sem.Mindketten fontosak vagytok számomra.Igazából nem tudom mit mondhatnék még.Remélem jelentkezni fogsz én várni fogok...Most azt hiszem leteszem.Szeretlek!”