28.rész


Az egyik reggel hamarabb felkeltem anyánál és mindent gondosan az asztalra készítettem. Megpróbáltam úgy megcsinálni a kávéját ahogyan ő szereti és még a pirítóst is megkentem neki. Utána izgatottan vártam,hogy végre lejöjjön és beadagoljam neki azt a kis szivességet amit kérni szeretnék tőle.Jó lehet nem olyan kicsi de annál fontosabb számomra.
Végülis negyed óra ücsörgés után lefáradt a konyhába már teljesen felöltözve és kisminkelve.

-Jóreggelt kislányom mi ez itt?Valaminek történnie kellett ha reggelit csináltál nekem.Kit öltél meg?
-Jaj anya ne csináld már csak kedves akartam lenni és..

-És?-nézett rám kérdően mert tudta,hogy szeretnék valamit.Megvártam amig megissza a kávéját és belekezdtem.

-Tudod beszéltünk már arról,hogy örökbefogadhatnád Madoxot és azt mondtad akkor,hogy majd megfontolod.Nem lenne sok baj vele hidd el. Majd én elviszem suliba és gondoskodom róla csak az kéne,hogy a papirokat elintézd. Lécci lécci még sosem kértem soha semmit ennyire .Legyen ez az előkarácsonyom mit szólsz?

-Jó rendben elvégre is nagyon aranyos kissrác.

-Mi? Komolyan azt mondtad ,hogy rendben vagy csak képzelődtem?Úristen. –a nyakába ugrottam és annyi puszit adtam neki amennyit talán még életemben eddig sosem.Egyszerűen meglepett azzal,hogy ilyen könnyedén beleegyezett és nem tudtam,hogy örömömben hova fussak.A jóhírt nem tudtam sokáig magamban tartani és azonnal hívtam Jennit,hogy elujságoljam neki. Fél óra pletykázás után még végül megbeszéltük,hogy anya másnap benyújtja a papirokat és elindult a munkahelyére én pedig elkoboztam a kocsiját mivel ma kivételesen egy kollégája jött érte.
Kihoztam a szép fekete BMW-t a garázsból és magam mellé tettem a táskámat.Valahogy a szabadság érzése járt át most,hogy nem kell a buszra várrnom és oda mehetek ahova szeretnék és amikor szeretnék.Feltettem a napszemüvegemet és kikanyarodtam az udvarról.Egy hosszú egyenes út vezetett be a városközpontba melyet nagy fák öveztek körül.Szép volt csak esténként kicsit félelmetes ha fúj a szél és egy lélek sincs melletted.
Viszonylag hamar beértem a megbeszélés helyszínére és megegyeztem a tulajdonossal a bérleti díjat illetően.Valamint az is szóba került,hogy később ha elégedett leszek meg is vehetem az épületet.De az még nem a közeljövőben lesz úgy érzem.Egyelőre meg kell szereznem a megfelelő berendezést és otthonossá tenni a helyet,hogy ne érezze benne magát senki sem feszélyezve.Megkaptam a kulcsokat és gondoltam kicsit körülnézek.A sárga háznak volt egy kis teteje,nem túl magas de mégis jól mutatott rajta és előtte egy kisebb udvar volt tele fákkal,ahogyan a ház hátsó végében is. Amikor bementem nem sok minden tárult elém,csak romokat láttam és régi bútorok ottfelejtett darabjait.Lent volt egy nagyobb helyiség és 3 kisebb ,gondoltam majd itt lehetne egy nagy társalgó és fent is egy kisebb ahol az emberek lazíthatnak egy kicsit a munka közepette. Egészen elmerültem az álmaimban amikoris feleszméltem,hogy talán menni kellene.Hajlamos vagyok az ilyesmire de ezt már gondolom észrevehettétekJ
Miután kimentem és jól bezártam az ajtót az árvaházzal találtam magam szemben és azonnal Madox jutott az eszembe. Kitaláltam,hogy veszek egy doboz fagyit és meglepem őt hiszen már olyan régen láttam és olyan nagyon hiányzott.
Nemigazán szerettem egyébként oda járni mert kissé nyomott volt a légkör és szinte érezni lehetett sok kisgyerek fájdalmát a falak között. Madox az én kis angyalkám éppen a kertben üldögélt és festegetett egy lapra.Közel mentem hozzá majd hátulról átöleltem és jól megszorongattam.

-Szia egyetlenem!
-Jaj Viki óvatosan –kimászott a karjaim közül és egy puszit nyomott az arcomra miután leültem mellé-Képzeld ma megdícsért a nevelő néni mert szépet rajzoltam .Megmutassam?-szinte a válaszomat meg sem várta a kezembe nyomott egy rajzlapot melyen ha jól láttam én voltam ,ő és még egy alak akit nem igazán ismertem fel.

-Madox az a bácsi kicsoda?
-Ő volt bent nálam és beszélgettünk és hozott nekem szépet nézd.-a felsőjére mutatott,ami nagyon ismerős volt nekem.Hatalmas volt rá szinte mintha egy zsákban lenne és tudtam,hogy már láttam valahol csak nem ugrott be,hogy hol.